thunderspire-tizenegyedik-nap

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues



Tizenhatodik játékalkalom – A kutyaütők(5.11.2012 – Hétfő)

Mirtul 17. napja

Másnap visszatértünk a labirintusba, hogy i-t tegyünk a pont alá. Rothadó, förtelmes bűz fogadott minket, ahogy továbbálltunk a disznó lelőhelyétől. Sötétség, ugatás, nevetés, és megkezdődött: egy lándzsás gnoll jelenik meg, majd követi őt egy másik.


Ekkor kicsapódik egy ajtó, és Korell sebzést kap. Folynak-folynak az események, Korell tűzharcosa újra akcióban, mely Atrhana varázsmedvéjével közrefogta az egyik ellenfelünket. Taktikai csata veszi kezdetét, mert a gnollok elállták a folyosót. Korell olyan hatékonyan harcolt, hogy Myrzyne „ügyeletes hentesnek” nevezi az ifjú hőst. Egy lény ugyan megpróbált elmenekülni, de hiába, hiszen megszakítják a próbálkozását. Egy másiknak viszont sikerült elmenekülni, de összességében sikeresnek tekinthető a harc.



A következő helységben rácsokat találunk, ahonnan Fül eltulajdonít némi pénzt és pár dobókockát grátiszban. A folyosó végén egy bikakoponyákkal díszített teremhez érünk, mely apokaliptikus hangulatot sugároz, már ami a freskókat illeti: vörös égbolt, felégetett tájak, a remény itt már rég kihalt. Mikor azt hittük, hogy ennél rosszabb már nem lehet, előmászott egy behemót, és meglepően pontos csapást mért Korellra.



A behemót ellen meglepően jól teljesítünk, egészen addig, amíg a lény fel nem mászott a falra, majd Arthanához merészkedett, de ő kontrázta a támadást. Kommunikációs gondjaink akadtak, senki nem hallott semmit. Mindegy, gondoltuk, megpróbáljuk némán. Jardiin remek mozdulattal kifingatta a dögöt, de itt még nem volt vége a harcnak. Még el kellett intézni az ajtóban álló lényt, majd miután ez is megvolt, beléptünk egy kis szobába, ahol egy ágy és egy láda lapult. A ládában kincset találtunk, és egy pár Shadowfell kesztyűt…




A Holtak Könyve – Tizenhatodik játékalkalom






Tizenhetedik játékalkalom – “Tükröm, tükröm mondd meg nékem… Hová lettek a többiek?”(19.11.2012 – Hétfő)

Mirtul 17. napja

Az elégedett kaszabolás után a régi biztonságérzet kedvéért pihenünk egyet. Nem sokat tökölvén utána, továbbálunk feltérképezni a terepet.

A legközelebbi ajtó mögül sercegést és illóolajakat vél érzékelni Myrzyne. Miután benyitottunk, tüzet látunk egy humanoid-csontokból eszkábált oltáron. Benne egy könyv mocorog. Mindannyiunk kényelmetlenségére a könyv élőnek látszik, bőr borítója vonaglik, a közepén egy kecskeszem hunyorog. Belül mindannyiunk számára ismeretlen ábrák rejlenek, feltehetőleg ősrégi nyelven. Ez a ceremónia része lehet, melyet megszervezünk és amelybe feltehetőleg jobban beledögölhetünk, mint a mindennapjainkba. Mire megtudjuk, hogy a könyv neve A Kendőzetlen Düh Könyve, inkább belepakoljuk elhunyt Errich feneketlen táskácskájába.

Tovább kutatván a folyosókon, találunk egy gyűrűt a földbe vésve, s hasonlóságot vélünk felfedezni a körvonalakként használt gráfiában meg az amint felfedezett könyv sorai közt.
Találunk egy nagy ovális követ is. Vajon mire lehet jó? Legvalószínűbben, hogy agyonnyomjon, akit ér, de egyenlőre nincs működő üzemmódban. Rálelünk egy az előzőhöz hasonló oltárra, mögötte egy tátongó, véget nem érőnek tetsző lyuk tátong.

Nem messze onnét porladozó cellarácsok és emberinek tűnő csontok mögött egy monumentális ajtó előtt torpanunk meg. Tetején minotaurusz fej díszeleg. Rövid nyitáspróbálkozás után hagyjuk az ajtót…


Jardiir rájön, hogy legvalószínűbben van négy kör a talajon, hátha a rituálé részi. Igaza is van, megtaláljuk gyorsan mindet. Az egyik mellet színes (piros, kék, zöld és sárga) löttyel teli kádakat fedezünk fel, de nem tudunk velük mit kezdeni.

Végül találunk egy pár fekete függönyt (ilyenből kellene palástot csinálni, úgy tűnik időtálló az anyag). Átkukucskálván, Myrzyne eltűnik a szemünk elől. Falkrün félretépi a függönyt egy enyhe pánikrohamban s ő is eltűnik. Myrzyne a szoba felső részében, melyen belül tüköroszlopok emelkednek. Falkrün egy kicsi és száraz szobában találja magát egy éhségtől megvadult gnollal.





Nem sok időbe kerül a társaságnak rájönnie, hogy furcsa tükrök ezek s némelyik reflexiója olyan önszánalommal tölt el, hogy az fáj. A többi pedig átdobálgat téren át, s végül csak mind a kis kiút nélküli szobában leljük magunkat. Közben Tickwick, Vedran és Falkrün a sajnálattól nem tudták, agyonüssék-e a züllött kutyaembert, vagy inkább más sorssal hosszabbítsák életét?



Más ötlet híján szétzúzzuk a falat, hol pengeéllel, hol varázslattal. Három óra után meg is vagyunk viszont a tükrök még ott szigorodnak kint, s további sebzésektől meggyötörvén s rettegve, mindenki elfordulva tőlük megy felfelé, ahova Myrzyne teleportálódott először, mivel ott csontvázak várnak ránk. Ezúttal élőholt kiadásban. A gnollt ott hagyjuk megötve a szobában, remélvén bízik a sorsban annyit, hogy ne meneküljön el…

Ami a mi sorsunkat illeti, kevesebb sört ittunk mostanában, jó lenne elnézni a városba…


A Holtak Könyve – Tizenhetedik játékalkalom






Tizennyolcadik játékalkalom – Vérfürdő (26.11.2012 – Hétfő)

Mirtul 17. napja

„Ó, ha nem elég CSONTváry művészete,
Szemezgessünk a krétai kultúrából..”
– Arthana Házmesterné

A serfogyasztási mutatóink a slaadik feneke alatt. (http://en.wikipedia.org/wiki/Slaad)

Arthana és Myrzyne formás feneke már megjárta a függöny túloldalát a tükrök közti út-(és test-)vesztő végén. Csinos kis orrukból patakokban csordogál a nemes elfvér, ritka öltözéküknek köszönhetően jól látható a vérpatak kígyózása formás melleik közt. Így hát ők hátramaradnak, s előreengedik a fedősztori szerinti Illythid vadász-kisérőiket. Egymás után sorakozva a fal mellett közelítik meg a függöny birodalmát, közben igyekeznek a figyelmüket a falon szövögető pókokra összpontosítani a nárcizmust kerülvén, mit a tükrök igen szívesen büntetnének. A megkötözött gnollt felügyelet nélkül hagyják, mivel megvan a fontossági sorrend. S aminek köszönhetően az kirágja magát a kötésből, s fejvesztve rohan el, el innét, minél messzebb. Fül vezeti az első vonalat, mint általában. A csontvázra mért csapásainkat kellemes pörkölt csontszilánkokkal hálálja meg a hálátlan teremtmény. Melyet előzőleg Fül ropogtatott meg a pajzsával. Majd Fül térdre rogy, s eldől élettelen, szilánkokkal tűzdelt teste. Myrzyne a következő pillanatban már egy mesterlövészhez méltó távoli lövéssel a földre teríti a csontkollekciót, ki a földbe csapódás előtt még nebularobbanásként ránk szór egy adag reteszt. Jardin próbálja kereszttűz alá venni, szokásával ellentétben el is találja. A vért öklendező társaitól most nem kap tapsot, hisz oly távol áll a csatatértől, mint a makói köcsögduda a jeruzsálemi zenészétől. Arthana látván a bajt, nekilódul a röpködő csontdarabkák felhőjében a harcmező kellős közepére árnymedvéjével karöltve, ahol ügyes mozdulattal Kung-Fu terpeszben feléleszti (a már csak megszokásból mocskosnak nevezett) Fül Krúniát. Aki új erőre kapván atomjaira töri az izületeiből vérző őrzőt. Miután orvosi (mészáros) szekciónk meggyőződik arról, h.kellő mértékben okoztunk csontritkulás a műtőteremben, azon nyomban neki is látunk a keresgélésnek. A elénk táruló látvány kis örömet csal a vér-nyálköpködő társaságunk szívébe. Hisz megleljük a második artifaktusunk az itt lelhető oltáron, mely egy fekete szaténpárnán pihenő fekete fából készült maszk. Baphomet arca Korel tarsolyába kerül, míg a szaténpárna jól fog jönni Arthana látvány-gyönyör-orgazmáló testének.

Az oltáron elhelyezkedő rejtett gomb funkcióját is felismerjük, kimenekülési útvonal lehetett volna a kijáratlan szobába került bajtársainknak, ha feltéve túléltük volna a karbonátlényekkel való küzdelmet.

Szemeink előtt már a napsütötte komló és malátaültetvényekhez legközelebb álló sajtoló-és ivó intézmények lebegnek. Főldalatti faluba be, sert a torkunkon le, de csakis miután újra vitálisra pihenjük magunk.



A Holtak Könyve – Tizennyolcadik játékalkalom

thunderspire-tizenegyedik-nap

Bankrot pedjaster