Thunderspire - Tizedik Nap

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues



Tizenharmadik játékalkalom (15.10.2012 – Hétfő)

Mirtul 16. napja

Reggel a duergár tanyán ébredtem. Annyira kimerített a tegnap, hogy egy falatot sem ettem Errich rántottájából, egyből az ágy felé vettem az irányt. Csalódott voltam, de leginkább dühös magunkra. Órákat vesztegettünk a labirintusban csak hogy beköszönjünk Horned Hallba, és a duergárok jól elagyabugyáljanak bennünket. Csak hajnalban értünk vissza Seven Pillared Hallba.


Szerencsére, amint kipihentem magam, már más szemmel láttam a világot. Rájöttem, hogy egyáltalán nem is baj, hogy nem irtottuk ki a duergárokat, amúgy se kenyerem nekem az efféle mészárlás. Ma legalább megnézzük mi újság van a Well of Demons-ban, úgyis oda szól az Orontorral kötött megállapodásunk.

Szóval hát arra ébredtem, hogy Errich és Falkrün épp az új jövevényről folytat tanácskozást, történetesen, hogy érdemes-e megbízni benne avagy sem. Ki tudja, lehet hogy épp Myrzyne is épp ezt fontolgatja magában velünk kapcsolatban…

Reggeli után benézünk Norristóhoz némi útravaló után nézve, ám potionnel sajnos nem tud szolgálni. Úgylátszik már megelőztük magunkat… Falkrün megpróbál túl adni a minotaurusz-bronz darabkákon, ám Norristónak nem tetszik az üzlet. Elmegyünk hát Gendarhoz, aki szintén elküld bennünket. Szerencsére azért a rendelést még le tudjuk neki adni, mármint a varázstárgyak listáját, amelyek megkönnyítenék az életünket a közeljövőben.



A Holtak Könyve – Tizenharmadik játékalkalom






Tizennegyedik játékalkalom – (K)út a pokolba (22.10.2012 – Hétfő)

Mirtul 16. napja

Visszaérünk, megreggelizünk (ami azt jelenti hogy megiszunk ledöntünk egy-egy sört a kocsmában), felöltözünk, és épp ondulni készülünk, amikor kopognak. Charrak az, és egy cetlit hoz, amelyre Gendar írta, hogy mégis meggondolta magát, és talán menjünk vissza egy kicsit még beszélgetni vele. (Vagy talán óvatosságból teszi így.) No de a végén Torrhennel meg is beszélik, hogy ha találunk valamilyen módot, hogy a bronztörmelék újra ép minotauruszt formáljon, talán lehet szó üzletről. Meg van beszélve, indulunk.

Újabb óra séta következik. Lassan már a labirintus újonnan felfedezett részei is ismerősnek tűnnek.

Egy sötét folyosóra érünk amely ajtóban fejeződik. Rajta egy hatalmas minotaurusz fej néz felünk farkasszamet. (Még Ranagharral is (Errich) akinek alighanem még szokatlan az élmény, illetve ahogy nézem néha még tériszonya van ettől a szédítő drow-magaságtól.) Egyébként Ranaghar pár pillanattal később felismeri az ajtón Baphomet egyik jelképét. Oké, jó helyen járunk, lehet benyitni.

Odabent egy halott fogad bennünket, pár tócsányi vérrel a környékén. Már csak a csontja maradt, vagyis ha szerencsénk van, már olyan régi, hogy már azok sincsenek életben, akik ezt tették vele. Vagy csak simán leették a húsát, amit valmaiért jóval valószínübbnek tartok.

Elhaladunk a csontváz mellett, és egy nagy terembe érünk. A terem jókora színes négyzettekkel van díszítve. Az egész akár egy gigantikus sakktábbla, azzal a különbséggel, hogy a fekete és fehér színeken kívül, kék, sárga, piros, lila, narancs, és zöld színeket látunk. Első ránézésre teljesen véletlenszerű elrendezésben.


Azért nem kell ősmágusnak lennem, és kivülről fújnom a minotaurusz mitológiát, hogy rájöjjek, ez a színösszetétel valószínűleg nem esztétikai értékeket hordoz magában.

Közelebb nézzük és vizsgálgatjukk, de első ránézésre semmi vészeset nem látunk. Némi mágikus erőt érzek ugyan, de nem tudom megmondani, hogy mifélét. Torrhen mindenesetre előidézi medvéjét, és az első színek kockára küldi. A pirosra, ha jól emlékszem. Nem történik semmi. Én is előre lépek, és még mindig semmi. Aztán a medve a zöld négyzetre lép, amely egyszer csak felvillan, és mindenféle méreganyagok törnek belőle elő, melyek igencsak kedvezőtlenül hatnak a medvére. …hát igen, ahogy gondoltuk. Azt már tudjuk hogy veszélyes, már csak rá kell jönnünk, hogy hogy működik. Csapatunk nagyjából két stratégiával áll elő a feladvány megoldásához. A bátrabbak (hogy azt ne mondjam; a kis oktondiak) saját bőrükön nyert tapasztalataikkal próbálják a titok nyitját megoldani….a – hogy is mondjam – megfontoltabbak pedig valamivel bölcsebb módon, más kárán tanulva, s eggyúttal elmélkedve próbálják megtalálni a lépések és sebzések, valamint a színkombinációk közti összefüggéseket. Valamivel később, számos elmélet megcáfolása után, már a csapat java megtapasztalhatta, milyen érzés elvéteni a lépést, így tanácstalanul ácsorgunk a terem különböző pontjaira sodródva. Van, aki még mindig a bejáratnál álldogál és töprengve méregeti a színeket, míg mások már a tábla túloldalához kerültek közelebb, ámbár ez egészségi állapotukon is meglátszik.

Nem jött be a hideg- meleg színelméletünk sem, ugyanúgy ahogy a színskálák szerindi oda illetve vissza történő haladásunk sem. (Annak ellenére, hogy egy pillanatban Errichnek sikerül átjutnia egyetlen sebzés nélkül. A jó képű, ám még mindig félszerzet elméjű drow azt hiszi, rájött a dolog kulcsára, és nem veszi észre, hogy az elméletet már vagy negyed órája kipróbáltuk és „sikeresen” meg is cáfoltuk. De akkor most hogy is van? Tényleg rosszul gondoltunk volna valamit? Vagy Errichnek csupán szerencséje volt, és tényleg egy másik, ám a miénkhez hasonló logikát kell keresnünk?


A választ Myrzyne adja meg, akinek éles eszéről, és jó megfigyelő képességéről, közben meg is győződhettünk. A megoldás nagyjából ennyi:

A lépéseinkkel két alapszínből kell kiadnunk egy közteset, mégpedig a kettő keverékét. Miután megtettük a három lépést az adott színekre, keresni kell egy újabb alapszínt, és úja hasonlóképpen eljárni. Például: 1., PIROS + KÉK = LILA, 2., SÁRGA + KÉK = ZÖLD, s így tovább. Ezt a hármas mozdulatsort addig ismételni, míg a terem másik végén nem találjuk magunkat. Amikor végeztünk, hagyjuk magunkat kihűlni, és csak utánna haladjunk tovább.

A következő folyosó falán ősi írással felvésve egy nevet pillantunk meg: „Demorgorgon”. Egy minotauruszfej a következőket suttogja nekünk:

„Üdvözégy Baphomet követője! Tudd, hogy ha nem dicsőíteni jöttél a hatalmas istent, akkor borzalmas kínok közt fogsz meghalni! Ám ha méltón viselkedsz, jutalmad maszk, penge, csengő és kötet lesz. S velük minden halandó erőt túlszárnyalsz majd!”

Greetings, seekers of Baphomet’s boundless glory.
Those who prove unworthy of his attention
Shall be claimed forever as his slaves.
Those who prove worthy
Shall be granted power beyond mortal reckoning.
Mask, bell, blade, and tome

Na igen, ez valóban érdekesen hangzik, nekünk már csak arra kell rájönnünk, hogyan kerülhetnénk el az irgalmatlan halált, úgy hogy közben itt mindenkit igyekezzünk lemészárolni, viszont közben a varázstárgyakra is tudjunk gondot fordítani. Ezt még ki kell okoskodnunk!

Errich lopakodik előre a folyosón egészen egy jókora teremig. Odabentről mozgolódást hall, és a plafonról aláhulló port és törmeléket vesz észre. Bebújik az árnyékba és a fal mentén osonni kezd. A következő dolog amire emlékszem, hogy Errich furcsa hangokat kezd el kiadni, minden bizonnyal megtámadta valami.

Myrzyne és én lépünk ki először, hogy barátunk segítségére siessünk, és ekkor pillantjuk csak meg a furcsa, gusztustalan teremtményt. Valami írtó hosszú kezű ghoul-féleség a jelöltünk, aki a mennyezetről nyúlt alá, és onnan kaparintotta meg Errichet. Hosszú péklapát nagyságú kezeivel olyan erősen megragadta, hogy szabadulni sem tud. Sőt, közben megjelenik egy másik földön kúszó, ám hasonló fizimiskájú teremtmény is, amely szemmel láthatóan nem a növényevők csoportjába tartozik. Megpróbálom bevetni „borzalmas suttogás” elnevezésű varázslatomat bevetni ellenük, hogy lehetőleg Errichet megkíméljem, ám a másik kettőnek igen erős fájdalmakat tudjak okozni, ám ahogy elnézem a bestiák reakcióit, ezeket ilyesféle hangokkal szenderítette álomba annak idején az a jó édesanyjuk. Tehát nem sokat érek el vele. Myryne nyílpuskálya azonban egész szépen betalál. Elismerően bólintok felé, majd szólok a többieknek, hogy kezdődik a móka, lehet gyülekezni.


Épp hogy ki sikerül mondanom, hogy „gyertek fiúk!” amikor egy hatalmas csáp kaparint meg, és lendít iszonyatos erővel a levegőbe. Ezek után kissé nehezen tudom követni az eseményeket, de ha jól láttam, valahogy Errich is a csápok között végzi, ernyedt élettelen testének végtagjai sután kalimpálnak a levegőben. Itt hosszú percre teljesen elszabadul a pokol, ragadós, mérgező csápok mindenfele, alig lehet kikerülni őket. Próbálok kiszabadulni de egyszerűen nem megy. Jobb oldalt látom, hogy Falkrün is hadakozik egy hasonló lapátkezűvel, de nem nagyon tudja megtalálni a gyengéjét. Torrhen medvéje is megigéződik, ám sajnos nem tudjuk sok hasznát venni. Igazából mindenki jóformán hatástalan a bazi nagy polip-féleség ellen, a fél társaság a csápjai között vergődik és kiszabadulni próbál. Egyelőre nem is az jár a fejemben, hogy ki irtsuk a lényeket, hanem hogy a saját életünket megmentsük, és ép bőrrel megússszuk. Iszonyatos a téboly. Erőt vesz rajtam a halálfélelem, és talán ez az, ami megmenekít. Minden erőmet összeszedve sikerül kiszabadulnom, és pár métert félre ugranom. Most már látom a kutat a terem végében, amelyből a csápok meredeznek. Balra pillantok és ott Myrzyne ernyedt testét fedezem fel a csápok között. Mögöttem Torrhen viaskodik a karokkal, próbál kiszabadulni. Errichet nem látom. … a hangját sem hallom. Gyorsan ledöntök egy varázsitalt, legalább hogy a lábaimba visszatérjen a vér, majd egyik legerősebb varázslatomat, a „Fantommerénylőt” küldöm a csápok ellen, hátha sikerül azt a kart elvágatnom vele, amelyik Torrhent tartja. Ez bejön, Torrhen kiszabaul. Aztán jobbra pillantanék, hogy megnézzem, Vedran és Falkrün hogy állnak…ám ekkor elsötétül minden…

Nem tudom, mennyi idő telik el, de szerencsére nem a túlvilágon ébredek. Falkrün sietett a megmentésemre. Megrázom a fejem, és próbálom ismét felmérni a terepet. A csápos szörny még mindig életben. Megpróbálkozom még egy „Fantommerénylővel” amely ezúttal leteríti a monstrumot. Gyorsan odaszaladok Myrzynhez, és ledöntöm a torkán a második varázsitalomat. Felpillantok, és látom, hogy a többi szörny pár méterrel odébb áll tőlem, elegendő távolságra, hogy egy tűzgolyót még megeresszek feléjük. Hatalmas dühömben, még a nyálam is kifröccsen, miközben kimondom a varázsigét. …Óriási robbanás és porfelhő. Amikor újra láthatóvá válik a terem túlsó oldala, már csak azt látom, ahogy Torrhen medvéje egy hatalmasat suhint, amellyel az utolsó ellenfelet is padlóra küldi.


Hát megcsináltuk! Bizony a pokol tornácán voltunk, de valamilyen csodának hála sikerült visszatáncolnunk. Örömujjongással fordulok hátra, hogy a többiekkel együt osztozzak a győzelem mámorában, azonban Torrhen arcán nem látok örömöt. Értetlenkedve közelebb lépek, és az egyik levágott csáp mögött meglátom Errich testét. Felnézek Torrhenre, némi remény után kutatva drow szemeiben, ám ő csak lehajtott fejjel mered maga elé.

- Nem… – nyögöm a könnyeimmel küszködve. – …ez nem lehet! Ez… nem… lehet…



A Holtak Könyve – Tizennegyedik játékalkalom






Tizenötödik játékalkalom – Szellemek és disznósuttogók (29.10.2012 – Hétfő)

Mirtul 16. napja

Az oszlopos terem utáni csata után kötelezőnek éreztük, hogy megpihenjünk, és közben mindenki letisztázhatta magában Errich halálának a körülményeit. 8 órácska fárasztó pihenés után mindenki rémálmokról panaszkodott, és sejthetően olyan helyen járunk, ahol semmi keresnivalónk sincs, de ekkor még felét se tudtuk a történetnek. Újultnak nevezhető erővel vágtunk neki a labirintus többi részének.

Az egyik ajtónál megálltunk hallgatózni, ahol is ugatást hallottunk, és orrfacsaró bűz áradt a szobából. Mivel még senki nem akarta hipp-hopp bepiszkolni a kezét, ezért inkább továbbálltunk. Némi kószafaszálás után három hologramszerű alak jelent meg előttünk.


Normális esetben ilyenkor már mindenki nyúlna a fegyveréhez, de legnagyobb meglepetésünkre ismerősök voltak az alakok: az egyik egy varázskönyvet bújt, a másik büszkén feszített, a harmadik pedig csak nézett maga elé. Kétség nem fért hozzá, hogy ezek bizony a bukott bankrotos hősök. Rövid bemutatkozás után szóba kerültek a régi kalandok, de Warghar különösen szkeptikus volt: még élt, addig se bízott meg senkiben, de úgy látszik amióta halott, ez az előítélet csak erősebb lett benne. Hogy bizonyítsuk, hogy méltóak vagyunk, le kellett nyűgözni a lidérceket. Ez meglehetősen próbára tette a képességeinket, de végül Warghar elég meggyőzőnek találta a produkciót ahhoz, hogy eláruljon egyet s mást a hely mivoltáról, ahol éppen tartózkodunk.

This place is the Proving Grounds, a test-ing place for worshipers of the demon lord Baphomet. You must find four items: a knife, a mask, a bell, and a book. You must place each of these items on one of four circles of runes found in this complex. The items must be placed on the runes at the exact same time

Three of the items are held within chambers built to test Baphomet’s worshipers. You can find these chambers to the north, west, and south of where we now stand, through these eastern double doors and then through another set of double doors that leads to the west

The fourth item, the book, is on an altar in a small shrine to the east

To the east of the Proving Grounds is the inner sanctum. Its door opens only when the proper ceremony is completed. The items used for the ceremony disappear if you try to remove them from the Well of Demons, and upon completion of the ceremony, they return to their former locations

Completing this ceremony summons the terrible Guardian and activates several traps in the area. The Guardian is a dragon imprisoned here. It can swoop past its prey and attack. It emerges from a great pit in the center of the complex

Each of the chambers in this complex has a magical trap designed to harass intruders. The central corridor is the fastest way to move around, but it also has its own trap: a crushing sphere of magical force that rolls along its length

Ahogy befejezte, vissza is tértek a bukott hősök a Walhallába. Ezek után továbbindultunk a labirintusban nyugatra, ahol sok kis érdektelen ajtót találtunk. Itt egy érdekkonfliktus szakította meg a dolgok menetét, majd közös megegyezés után elmentünk vadászni.


Egy duplaajtón benyitva mindenki legnagyobb örömére a törp/duergár haverunk malacát véltük felfedezni, de nem volt idő pezsgőt bontani vagy egymás vállát veregetni, mert ahogy Fül Krunia belépet, már meg is támadták. Nem volt mit tenni, kezdődött a harc.


Jardiin merész stratégiával próbálkozott, hogy kihozni a harcot az oszlopos terembe, de végül nem sikerült kivitelezni, mert bankrotos szokáshoz híven a gyalogság beszorult a szűk folyosóra, és csak araszolással tudtak volna kijutni. Eközben a csata már javában zajlott, a Bankrot keret egész jól állta a sarat, annak ellénére, hogy kommunikációs nehézségek akadtak.


Fül „elpazarol” egy potiont, Korell kritikus sebet kap, de rehabilitálódik, és folytatja tovább a harcot. A ketrecbe zárt malac is kivette a részét a csatából, folyamatosan harapdálta a legközelebb álló gnollt.


A csata végül nehezebb volt, mint amire számítottunk, de lehet, hogy a disznót nehezebbnek ígérkezett megszelídíteni, mint kinyírni a gnollokat. Ismét próbára tettük a képességeinket, és miután elsőre nem sikerült, Korell egyszerűen elfelejtette a disznóval, hogy mi is történt, aztán másodsorra már sikerült. Büszkén vettük tudomásul, hogy disznósuttogók lettünk!



A Holtak Könyve – Tizenötödik játékalkalom






Tizenhatodik játékalkalom – A kutyaütők(5.11.2012 – Hétfő)

Mirtul 16. napja

…a disznó meglehetősen megviselt állapotban volt, mire megtaláltuk. Olyan volt, mintha céltáblának használták volna. Arthana és Fül kiszedték a hátból a nyilakat, majd visszaindultunk a Seven Pillared Hallba.
Ulthandot, a disznó gazdáját, Deep Gemben talátuk, ahogy számolta a pénzét. Miután elé álltunk a disznóval, magán kívül volt az örömtől, és majdnem elfelejtett megfizetni minket a kiváló munkánkért, de végül 102 arany ütötte a markunkat. Miután ezt elintéztük, pihenni mentünk, mert tudtuk, hogy másnap nehéz napunk lesz.



A Holtak Könyve – Tizenhatodik játékalkalom

Thunderspire - Tizedik Nap

Bankrot pedjaster