Thunderspire - Ötödik Nap

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues



Harmadik játékalkalom – 03 A nyomozás folytatódik. Chamber Of Eyes (19.07.2012 – Szerda)

Mirtul 11. napja (Ötödik Nap Thunderspireben)

Seven Pillared Hall

Elmegyünk a templomba, ahol szerencsét vásárolunk. Miközben Errich és Falkrün kimennek cigizni, és megosztani a félszerzet utolsó adag sörét (ez jó kihatással van a törpére), a többiek megtudják, hogy Torog „a király, aki kúszik”, ő a kínzókamrák és hóhérok istene, a jele [T], amely meglelhető a Shining Road bejáratára vésve. Ezt mind Faledhra-tól tudjuk meg, a papnőtől.

Chamber Of Eyes

Megindulunk végre a Chamber of Eyes-ba. Két óránk után egy terembe érünk, amelyben egy nagy, szemekkel díszített ajtó trónol, mellette két bajjósló szobor. Az ajtő mögött mocorgást észlelni.

Photobucket

Errich pár próbálkozás után felmászik a teremben lelhető erkélyre, s elrejtőzik ott. Vedran jobb oldalt vár, Falkrün a bal szobor mögött erjeszti az állt sör bűzét. Tickwick egy először egy kincskáprázatot teremt a terem közepére, majd a Megahand varázslattal bekopog. Közös nyelven valaki kiszól:

„Kik vagytok?! Nem várunk senkit!!”
„Hoztunk új rabszolgákat” – improvizál Tickwick.
„Hányan vagytok?” – Kérdi az ismeretlen hangja gyanakvóan.
Némi tétovázás után bekiabál Falkrün:
„Ketten, plusz húsz rabszolga!”
Ám, sajnos ez nem mutatkozik elég megnyerőnek. Következőnek ez hallatszik az ajtó mögül:
„Figyelmeztessétek a többieket, betolakodóink vannak!”



Erre csapatunkból mindenki gyorsan felhúzza magát a kötélen Errich mellé, és Falkrün pillanatnyilag rövidzárlatos logikája által baltájával szétveri az ott lehető ajtót. Itt egy folyosót meg egy lépcsőt lát, s le is ugrik az utóbbin.Shadar-Kai Witch
Ott egy békés bográcsozásból harci előkészületekbe átkelő bugbear-rel kiegészítő goblincsapatot látnak véreres szemei. A hirtelen támadásokat páratlan és böfögős bravúrral védi páncéljával, vásárolt szerencséje eszébe jut, amikor a nyilak csak úgy pattognak pajzsáról. Még másnapossága is kedvez helyzetének, amikor a bugbear tiszta erővel rácsap állkapcsára, a fejfájása már elég jelentőségteljes, hogy ez nem hozza ki sodrából. Hátulról nyilak és varázslatok zúdulnak, s gyorsan, nem Vedran-nak (aki a balkonról be-bekukucskál) köszönhetően győzedelmeskedünk.
Megbográcsozzuk a magunkét, s találunk egy kulcsot s egy varázsövet az elesetteknél. Tickwick elmegy Torrhenért abban reményben, hogy kiópiumbarlangozta magát, míg a többiek pihennek. Kinyitjuk még kulccsal az utunkban álló ajtót, s várjuk, mitévők is leszünk tova?



A Holtak Könyve – Harmadik játékalkalom





Negyedik játékalkalom – 04 Chamber Of Eyes – Az antiklimax (24.07.2012 – Kedd)

A pihenésünket Tickwick és Torrhen érkezése szakította meg. Röviden összefoglaltuk Torrhennek, hogy mi is történt, majd ott folytattuk a kalandunkat, ahol abbahagytuk. Egy ajtóhoz értünk, mely mögül goblin és duergár szót hallottunk. Úgy döntöttünk, hogy itt az ideje szakítani a bankrotos hagyománnyal, és megpróbáljuk a srácokat bekeríteni. Ezt az tette lehetővé, hogy felfedeztünk még egy bejáratot ugyanabba a helységbe. A terv az volt, hogy előbb benyit Falkrün az egyik ajtón, majd Torrhen a másikon, és BUMM!, mindenki meglepődik. Papíron működött is volna, csak az az apró részlet kerülte a figyelmünket el, hogy ők is hallottak minket. No, de ez nem befolyásolta Falkrün behatolását, melynek alkalmával 2 duergárt látott, és az előző csatánkból 2 sérült goblint. A terem egyébként szűkös volt, fáklyavilág világította meg, és a Falkrün felőli bejárattal szemben egy folyosó nyúlt tova a sötétbe. Már megszokott módon Errich támadott elsőnek, és arra szólította az előtte álló Falkrünt, hogy tegye szét a két lábát. Falkrün nem szívesen hall ilyet másik kantól, de hogy azért mégse lője ki törp heréit a félszerzet, úgy tett, ahogy Errich mondta, és utóbbi célbatalált. Mármint az egyik ellenfélbe. Eközben az egyik goblin a folyosó vége felé vette az irányt, feltételeztük, hogy segítségért szaladt. Ekkor Tickwick egy Scorching Bursttel pörkölt oda a kellemetlenkedő duergároknak, melyek közül az egyik valamilyen zöld folyadékkal próbál minket hatástalanítani, de sikertlenül. Torrhen mellbedobással támadot, okoskodott, de nem talált, viszont csúnyán megsebezte az egyik goblin. Tickwick egy Fire Warriorrel próbálkozott, amely szintén betalált. Torrhen újabb sebzést kapott a fajtársától, melyet Falkrün azzal jutalmazott, hogy agyonütötte a duergárt (nem Torrhent), majd Vedran biztatta a duergár kollegáját, hogy csak így tovább, meg igazán jó lenne már, ha látnánk valamit azokból a beígért képességekből. Ezt félreértve Torrhen ismét csevegést kezdeményezett a megmaradt duergárral, de nem tudott meg tőle semmit. Ahogy a harc tovább folyt, azt vettük észre, hogy a folyosó végén megjelent egy hobgoblin, kiáltott valamit, majd lelépett. Ekkor egy csuklyás figura szaladt végig a folyosón. Szerencsére ez mind nem terelte el Tickwick Tűzharcosának a figylemét a harcról, és ismét jól teljesített. Torrhen még utoljára megpróbálta szórabírni a még élő duergárt, mielőtt Falkrün végzett volna vele, de hiába, nem mondott semmit…

A csata után Vedran rájött, hogy nem nagyon tudott volna beleszólni a csata végkimenetelébe, ezért hogy hasznossá tegye magát, tett egy kis fát a pislákoló parázsra, hogy társai jobban lássanak. A hullákat átkutatva egy csomó second-hand holmit találtunk, és miután mindenki elégedett lett a felszerelésével, Errich elindult feltérképezni a terepet. Különböző csörtögéseket hallott, melyek egy része láncokra, másik pedig dobókockákra hasonlítottak. Továbbkutatva talált egy kis termet egy medencével, melyben egy szobor állt. Odahívott minket, hogy felismerjük-e a szobrot. Miután szemügyre vettük, megállapítottuk, hogy nincs mitől félnünk, és a víz is iható, ezért a csapat egy része meg is mosdott a vízben. Vedran hitetlenül és egy kicsit undorodva nézte végig, hogy társai abban a vízben mosdottak meg, amelybe előzőleg Falkrün belemosta a már említett törp heréit, de nem szólt, de nem ám…

Ezután visszatértünk az első folyosára, ahol a szökött goblinokkal találkozunk, és felderítettük, mi rejlik a két ajtó mögött. Az egyikben egy kódolt üzenetet találtunk, mely Krandhoz szólt.

Photobucket


Dekódolva, a következő szöveget kaptuk:

“Krand
I am sending your payment for the Riverdown slaves as agreed earlier
I hope your goblin scum did not torture these ones like the ones from Harken
I could hardly force them to do anything, and you know they need to be doing hard work deep in the mines
I have no use of half dead humans
My spy in the Seven Pillared Hall has reported that a lot of questions have been asked about the Chamber Of Eyes
You must be very careful from now on
Folishly running around and hunting people for slaves may cost us a lot

Murkelmor Grimmerzhul"

Hip-hop meg is fejtettük, és (többek között) kiderült a levélből, hogy EGY KÉM VAN KÖZTÜNK! Igazából nem, hanem a Seven Pillar’d Hallban, de ez pont elég volt ahhoz, hogy egymás gyanúsítgatásába kezdjünk. Érdekes módon, Torrhen személyiségében feltűnően sok tulajdonság megegyező, vagy legalábbis hasonló, mint egykori társunk, Wargharéban, de ez biztos csak véletlen! Minden esetre ő volt az első, aki feldobta a labdát, hogy biztos Tickwick a kém, mert rabszolgák, meg duergár logika. Erre Vedran felvilágosította Torrhent, hogy benne is legalább annyira (nem) lehet megbízni, mint Tickwickben, mert előzőleg ugye egyiküket sem ismertük, ezért ki tudja, mivel nem foglalkozik ő a kis duergár ópiumbarlangjában. Ez egy pillanatra elhallgatatta, de mivel ismét duergár logika, tovább szőtte elméletét, miszerint Tickwick a kém. Ekközben Vedran és Falkrün, a két haladó gondolkodású tagja a Bankrot keretnek, a tényeket vették figyelembe, és arra jutottak, hogy legvalószínűbb, hogy Charak a kém. Ha nem is, hát pech, de legalább a többiek is befejzték az értelmetlen eszmefuttatást. Mivel elég sok időt elvesztegettünk a vitával, ezért hogy bepótoljuk az elpocsékolt időt, egyből a kétszárnyú ajtón nyitottunk be, mert azok általában mókás dolgokat rejtenk maguk mögött. Ez most sem volt másképp…



Ami elsőre feltűnt, az egy ocsmány békaszerű szobor volt a terem másik végében, majd az a tény, hogy az egész termet szemek rajzai borítják, ami egyből arra engedett következtetni, hogy ez a Chamber of Eyes, mert ha nem ez az, akkor valaki piszkosul nem ért a termeinek az elnevezéséhez. Később biztosítottak minket róla, hogy igenis ez a C. o. E., de most vissza a fontos részhez: a földön vérben ázó láncok voltak a padlóhoz erősítve, a bilincsek egy része csukott volt, egy része nyitott. Állt még pár őr a szoborhoz vezető peremen, de ez még mindig nem ért fel a farkasszerű lény látványával, ami az arcunkba vicsorított azóta, hogy benyitottunk.



Elkerülhetetlen, a harc elkezdődött. A farkas jóvoltából beszorultunk az ajtóba, de szerencsére ki tudtuk használni a folyosókat mozgásra, ezért talán először a Bankrot történetében a harcban nagyobb szerepe volt a taktikának, mint a nyers erőnek vagy a vak szerencsének. No de, ezen nem tudtunk annyit gondolkodni, mert elő-előbukkantak már ismerős arcok, köztük Krand is. Miután megtizedeltük az embereit, próbált velünk megegyezni, de nem mondta neki senki, hogy velünk nem lehet, ezért inkább a sírba vitte az infóit. Győztünk ugyan, de a képességeink, vagy inkább képtelenségeink újfenn oda vezettek, hogy egy potenciális segítséget, vagy esetleg útmutatót kellett eltennünk láb alól. Ez a tudat eléggé lehangolta a társaságot, de volt már rosszabb is. Egyedül egy kulcsot találtunk Krandnál, amely egy kincsekkel teli ládikót nyitott. A megerőltető csata után alszunk egyet, miközben Vedran unalmában körülnézeget.



A Holtak Könyve – Negyedik játékalkalom

Thunderspire - Ötödik Nap

Bankrot pedjaster