Thunderspire - Nyolcadik Nap

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues



Kilencedik játékalkalom – Gyanúk és igazolások (06.09.2012 – Csütörtök)

Mirtul 14. napja (Nyolcadik nap Thunderspireben)


Másnap erősebbnek érezzük magunkat, még a fényről jövők is. Tickwick és Falkrun párba szerveződik, ahogy Vedran és Errich is. Jómagam behúzódok az ivó legsötétebb zúgába, természetesen duergarkomlópárlatra, sokra. Az első pár mozdul ki először a kocsmából. Céljuk Erathis tempolmának papnője, akitől információkra várnak a pajzsra festett rúnaírásról. Megérkeznek, a papnő felismeri a rúnákat, bár semmi érdemlegeset nem tud mondani róluk. Az ember-törp kombó diskurál még egy ideig, találgatnak, majd egy borsos árú áldás után visszatérnek a sörözésem színhelyére. Ezúttal a másdik stealthelő pároson van a hangsúly. Útközben Charrakkal váltanak pár szót, majd Terrlennel, s kettőjüket összepárosítják, mint informátort és térképészt(a labirintusban lévő számunkra érdekes színhelyek feltérképezésére), és a hosszabb úton haladva (megtévesztés szempontjából)megérkeznek az elhagyatott duergar tanyára. Ügyet sem vetve a figyelő szemekre az utcai ablakon ügyetlenkedik be magukat a Grimmerzhul klán ex-székhelyére.

Grimmerzhul Trading Post

Bejutnijuk relatív kőnnyen ment. Az első szobában első cselekményként áporodott szagú ágyneműket szaglásznak, mivel semmi érdekeset nem találnak. A következő szobában már ágyneműket sem szaglásznak. Egyre nagyobb a sikertelenség, olyannyira, hogy Vedran nagy próbálkozásában az ajtó helyett a falon próbál átjutni. Hopp, hirtelen felfedez egy rést a falon, hm, titkos ajtó, nagy reményekkel bemegy rajta, bár újabb kudarc fogadja munkásságát. És így tovább a többi szobán keresztül. Sikertelenség, semmi megfogható és elvihető. Errich gyűjtögető életmódot folytat. Az utolsó még felderítettlen ajtón bejutva rájönnek az asztalon lévő levélből ( melyet Khedira címzett a leghatalmasabb, -jóképűbb és –szexuálisabb duergarnak a földön és alatta, térképpel Horned Holdba és „Itt találsz meg bikacsökű Kedvesem!”felirattal), hogy bizony ez a szoba a szoba, ahol Torrhen magáévá tette a Grimmerzuhl klán térképét. Egy ideig tö®prengenek rajta, hogy vajon megvásárolják-e a tanyát, és ebből a szobából létesítsenek-e szexoltárt!? Inkább csak kiosonnak.


A duergar tanyától megindulva Rothar kocsmája előtt szeretnének (hangsúlyozom figyelmen kívül hagyva az eredeti tervet, miszerint szétstealhtelve átjutni a városon különösebb figyelemfelkeltés nélkül) eljutni, amikor is egy mogorva, mély hang kiszól a kocsma bejáratából.

Brugg:

„ Ti gyanúsak lenni, hallottatok a sétálási vámról?”

Innentől kezdve csak Rothar nevett Bruggal. Beinvitálják a bigyedt szájú szuperstealthben lévő csapattagjainkat a kocsmába, ahol meghívatják az egész ivót. Itt jönnek rá, hogy maga a hanyatlöki nem lenne olyan rossz hely, ha Brugg nem épp itt töltené az idejét, hisz kellemes kis céges bulit tartanak a Berskkel dolgozó istállófiúk. Még Terrlen is visszafordul az ingyen ser hallatán. Brugg elkapja az ivóhordóját, mindenki elé ser kerül. Mindenki iszik. Vedran és Errich izzadnak, várják a végkifejletet. Közben kapnak egy vámilletéket is, méghozzá a beszélgetési vámot. Szorul a hurok, a két lövész pedig egyre mélyebb árokba ássa magát. A kivezető út 50aranyba kerül. Errich durcássá válik, nem hiszi el, hogy milyen helyzetbe kerültek. S nagy lendülettel hozzávág Brugghoz 40 aranyat, s közben ugyanazon lendülettel távoznak. Brugg utánuk néz, (izgalom a tetőfokán, vajon mi lesz Brugg lépése?, dobpergés), majd Rotharra és rendel mégegy kört.


A kocsmába visszérve elsírják történetüket Bruggal (Torrhen hangosan hahotázik), s választás elé állítják díszes kis társaságunk a következő célpont kérdéskörben. Persze ők Bruggra szavaznák, pontosabban az ő likvidálására.
Hogy, hogy nem, a többség mégiscsak a relytéjes idegennel (ki levelet küldetett nekünk, s miről sejtjük, hogy CSAPDA!) való találkozásra voksol.

Rendezvous

Mendegélünk, mendegélünk, egy kis kő mellett elfordulunk, zsupsz, egy Minotaurusz!
Erre mi: „Ha már Minotaurusz, akkor legyen harc!”


Se szó, se beszéd két Tiefling is előbukkan a semmiből. Mielőtt pár érdekvédő szót hallathatnánk már történik is a vérengzés. Az egyik bizonyosan vérszegény volt, hisz saját képességeinkhez képest túl hamar végzünk vele. Majd hatalmas taktikai felkészültségünkről tanúbizonyságot téve mégrosszabb helyzetbe keverjük magunk, amikor az utolsó menekülési útvonal térképészeti kvótáját is feladjuk, teret engedve a Minotaurusznak (akiről közben kiderül, hogy rituáléval életre keltett bronz szobor), hogy a kiút elé görgesse a követ. Duergar érzékeimmel a varázslók kezét sejtem a dologban. Közben a heves csatában a másik tiefling is kiterül. Már csak a Mini maradt..
Kérdés, hogy vajon ki marad élve a halál-zsákutcában?


A Holtak Könyve – Kilencedik játékalkalom





Tizedik játékalkalom – A bronz ereje (20.09.2012 – Csütörtök)

A csapat elégedetten harcol tovább, hisz a két Tiefling kidőlt. Vedran sajnos nem tudta kicselezni a nagy minotaurusz bárdot, aki olyan nagy erővel csapot oda hogy abban a pillanatban a halál kapujához küldte. A csapat egy pillanatra megszeppen, hisz egy lövészünk oda. Errich felkiáltott sziszegős kis hangján hogy:

“Semmi pánik srácok, majd én vissza hozom a halálból!”

Miközben a többiek sikertelenül próbálták legyöngíteni a nagy bronz szobrot Errich kis termetének köszönhetően oda subickolt Vedranhoz és lövész társat vissza hozta az élők sorába. A hatalmas Minotaúr csak ütött és ütött akit csak ért, mi meg akár hogy is próbálkoztunk, el se tudtuk találni. Erőnk és kitartásunk egyre csak csökkenni látszott, gyors és okos ötletekre volt szükség! És mikor mar minden veszni látszott egy ismerős kis vékony hang kiáltott a társaihoz

“Mindenki másszón fel, és méghozzá minél gyorsabban mert itt lent nincs esélyünk!”

Vedran, aki ha valamiben jól tudott teljesíteni az a hogyan húzzuk ki magunkat szituáció, hip-hop már fent is találta magát és az egyik Tiefling hullája fele vette az irányt. A földalatti meg az árny maciját is segítségül hívta hogy felvonszolja törp hátsóját a szikla peremére de sajna ez mind sikertelenül fejeződött, és csak vissza gurult. Errich a kis ügyes atléta gyorsan felpattogott, felsegítve ember társát a magasba. A szívós Falkrün amíg mi új harci állásba vonultunk bátran ott maradt a csata hevében és felfogta a pofonokat, elterelve a lény figyelmét. Vedranak eközben sikerült átkutatni a Tieflinget és talált nála három tekercset, és az elsőt már olvasta is:

1. tekercs

I don’t care how you do it, but deal with these adventurers. Take one of the bronze warders if you must. If they remain in the Labyrinth, they could disrupt my plans. Once you’ve dealt with them, deliver their bodies to our gnoll friends, along with the enclosed scroll.

Szemei a tekercsre összpontosultak, olyannyira hogy el is felejtette hogy hol van, amíg Falkrün hangja vissza nem hozta a csatatérre.

“Te haszontalan Elf! Dobd már le azt a fránya kötelet mert különben nem növesztem tovább szakállam”

Eközben Ursumnak sikerült felügyetlenkednie magát ahol is biztonságos helyről Tickvickel irányítani tudtak a lényeiket a minotaur ellen.

Errich gyors futásba kezdett Vedran fele, nyilvesszőjét a puskába helyezve. Félúton elrugaszkodott, jobb lábát kinyújtva csúszni kezdet a talajon, célba vette a szörnyet és meghúzta a ravaszt. A nyílvessző süvíteni kezdett a levegőben és vállon lőtte a hatalmas minotaurt. A csata itt megfordulni látszott. Vedrannak sikerült felhúznia törp társát aki annyira legyengült a hatalmas pofonok után hogy gyorsan odébb alt és egy helyben összerogyott. Ursum es Tickwick lényeiket úgy irányították hogy sikerült körbe állniuk a hatalmas szarvakkal megtoldott állatot és kíméletlenül püfölni kezdték. Vedran a friss hulla teste mögé feküdt és ki-ki kacsingatva lőni próbálta az ellenséget de a vér látványától nem tudott koncentrálni és félre lőtt. Errich gyorsan oda szaladt Vedran mellé, hátát a hullára támasztva a két lába köze szorította puskáját gyorsan belehelyezve a nyílvesszőt, nagy levegőt vet, megfordult és a fegyvert a hulla vérben áztatott testére helyezte. Épp csak annyira húzta ki magát hogy ő lássa a szörny ronda nagy pofáját, de ő maga ne legyen észrevehető. BOOM! A nyílvessző már szelte a levegőt és az útját a minotaur nyakában fejezte. “UUUUUUuuuAAAAA!!!! “ olyan hatalmas kiáltás járta át a barlangot hogy nem volt kavics ami ne rezget volna meg. Errich arcán pedig egy kis mosoly ragyogott fel, amit Vedran fele irányított…

Már mindenki tudta hogy a győzelem ismét a bankrot csapatot illeti, de senki se sejtette ki is lesz az aki végez a hatalmas szörnnyel! Ahogy az lenni szokott hát persze hogy a legkevesebbet hozzá segítő nyílvesszője küldte térdre a bronz minotauruszt….

A csapat félkiáltott örömében, hisz ismét senki nem hagyta ott a fogát, bár sokunk számára nem egy karcolás mentes csatáról volt szó. Ahogy kicsit magunkhoz tértünk és Falkrünt felpofoztuk hogy magához térjen Vedran előrántotta a másik kettő tekercset és felolvasta:

2. tekercs

To Maldrick Scarmaker, Exalted Chieftain of the Blackfangs and Chosen of Yeenoghu: Paldemar offers you the corpses of these champions as a gift of ongoing friendship, that our arrangement might continue to be mutually beneficial. May you savor their blood.

Your friend and ally,
Paldemar

3. tekercs

The final scroll bears a map of the Labyrinth that has directions to the “Well of Demons”, which is circled and marked with the word “Blackfangs.”

Hát igen, Paldemar, tudhattuk. Hisz Orontor megmondta hogy vigyázzunk vele, nagy turpisságokban gondolkodik ö.

Mikor sikerült mindenkinek erejét összeszedni és kicsit magához térni megálapodtunk hogy a bronz testet egy ideig magunkkal cipeljük. Egy biztonságos helyen elrejtjük és majd mikor már úgy érezzük hogy nem vagyunk közvetlen veszélyben vissza jövünk érte. Így a csapat meg is indult vissza a városkába, persze a két jó madár törp nem hagyhatta ki hogy ne piszkálódjon így aztán gyorsan meg egy egy kék foltocskát ejtetek a másikon.

Seven Pillared Hall

Mikor a varos bejáratához értünk sokáig civakodtunk hogy felvállaljuk magunkat és csak át sétálunk vagy beosonunk minél kevesebb feltűnést keltve. Hat végül csak át sétáltunk, nem egy meglepett, talán még meg is rémült arckifejezéssel találkozva, de hát nem csoda hisz ahol lehetett ott vér csurgott ki fáradt lekókadt testünkből. Halfmoonba érve Tickwick szokásához híven mostoha anyjához rohant hogy megnyugtassa, a többiek meg körbeülve egy asztalt újabb lerészegedésnek álltak neki. De volt egy meglepő fordulat, a szívtipró félszerzet nem hogy nem csinált hülyét magából még egy kedves mosollyal sem üdvözölte a szépséges Errát… Talán belátta hogy nincs értelme tovább küszködni?!

Nevettünk, vitáztunk, ittunk amíg valamelyikünk be nem sokallt és alvásnak indult, szépen lassan a többiek követték példáját….



A Holtak Könyve – Tizedik játékalkalom

Thunderspire - Nyolcadik Nap

Bankrot pedjaster