Thunderspire - Hatodik Nap

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues



Ötödik játékalkalom – A Romantika Setét Oldala (01.08.2012 – Szerda)

Mirtul 12. napja (Hatodik Nap Thunderspireben)

Chamber Of Eyes

Miután mindenki megpihent, elmegyünk a megmaradt csukott ajtóhoz hallgatózni. Errich bekukucskálván a kulcslyukon, asztalnál ülő sziluettek csörgését, röhögését, majd elégedetlen mormogását hallja. „Megint csaltál!” – hallja tájszólásos goblinul. Feltételezni merjük, hogy a játékteremről van szó.

Kidolgozunk egy kockázatos, ám ígéretes taktikát: Errich majd közönyösen benyit, mintha már elégelné a munkát. 30 arannyal elkezd játszani, „barátkozni”, s kérdezősködni, mivel „újonc”, és közülünk csak Ő tud goblinul. Ha ez nem jönne össze, akkor fürgeségéhez híven kifut, s mi lecsapunk követőire.

A többiek fegyvereik mögé rejtőznek, míg Errich elé sörözős goblintársaság tárul, mire blöfföl:

„Na, végre megtaláltalak titeket!!”
„Félszerzeteket is bevesznek?” – Kérdik sörmámoros meglepetéssel.
„Jó harcos vagyok.” – Így Errich.
„Mesélj erről…” – Váltanak barátságosabb frekvenciára a goblinok.
„Sok rosszarcúval találkoztam már!” – büszkélkedik őszintén a kis küldönc.

Erre ketten felkelnek, s átkarolva invitálják: „Gyere, kockázzunk!”

A csevegés közben sok hazugság és féligazság hagyja el a büdös ajkakat. A legtöbb főt rabszolgasorsba hajtó rekorder egészen nyolc szerencsétlennel büszkélkedhet. Errich erre bajtársai neveit teszi gúnnyá, mintha azokat jutatta volna hasonló végzetre, amin mindannyian szívből nevetgélnek. Trükkel részegíti a goblinokat Errich, ugyanis a második korsója után, rendszeresen az álla alá „ekszeli” a tartalmát. Megmondják Neki, hogy a rabszolgákat duergárok vitték el. Itt-ott, a kockában lévő szerencséje miatt, rezeg a bizonytalan léc Errich szavai hitelessége alatt, ám egyre jobban összehaverkodik a társasággal, amíg el nem vét egy enyhén ittas s igen figyelmetlen hibát. Kijelenti ugyanis, hogy nem látta Krandot. Erre egy goblin kimegy szétnézni, akit a Bankrot többi tagja csendben el is hurcol, ám Errichről gyorsan kiderül, hogy egy bloodreaver áruló, s így életét mentvén kimenekül.

A bekövetkező csata gyorsan lezajlik, páran rejtett ajtó mögül támadnak ránk, ám mit sem ér ez nekik. Az utolsó életben maradt ellenséget Ursum tartja fogva. Tikwick eddig nem látott hidegvérrel, ám a tőle megszokott humorérzékkel fenyíti a részeg goblint. Életének Falkrün vet könyörtelen véget. Ennek örömére a játékszobában lakmározunk kolbászból, s letudván a Chamber of Eyes-t, visszatérünk a városba.


Seven Pillared Hall

A fogadóban viccelődünk Erával, bizonygassuk fogadott fia nemsemmiségéről, s Errich további indiszkrét hódításain mosolygunk.

Ezután összébb húzódunk Falkrün intésére, ugyanis észreveszi, hogy eléggé hangosan és nyíltan kezeltük eddig egyre veszélyesebb tevékenységeinket. Megbeszélés alapján úgy döntünk, hogy tapintatosabbak leszünk a következő kémjelöltekkel: Charrak, Surina és Norristo.

Falkrün ellátogat Ulthandhoz, s elad két talált smaragdot (a harmadik Torrhennél nyugszik) 200 aranyért, majd letér aludni. Errich elmegy Rotharig, a másik fogadóig, ám eldönti, inkább nem feszegeti szerencséjét, ugyanis eléggé gyanúkeltő hely.

Torrhen pedig betér Gendarhoz, a sötét elfhez. A ürge kopasz, szemtapasz van rajta, tele van fülpirszingel, s savanyú képet vág a duergár láttára. Nem tesz sokat Torrhen ajánlataira, ám előhozakodik egy sajáttal: ellopták az egyik áruját, egy scepter-t (varázspálca szerűség), melynek tetejét egy koponya díszíti. Duergár tolvajokra gyanakszik. Ha ezt vissza tudnánk szerezni, akkor fél árért be fog valamennyinknek szerezni csudás felszerelést. Mindeközben fekete tőrjével játszik. Idővel a két egoista kapzsisága egymást teszi próbára, ám Torrhen Gendarhoz képest csak egy arrogáns amatőr. Pénzétől megfosztván a fehérszőrűt, a sötét elf elárul két ritka hírt:

  • a mágusoknak mind van egy medáljuk, amellyel hatalmas minotauruszokat képesek előidézni, ezáltal velük érdemtelen ujjat húzni;
  • a duergár Grimmerzhul klán étellel, itallal, s láncokkal teli ládákat viszegetnek (több mint amennyire szükségük volna) a Horned Hold-ba.

Miután kialudtuk magunkat, Torrhen, feszítvén a felé irányuló csapattolerancián, egy pár pénzalku után elárulja amit megtudott, s kitalált:

  • Tickwick testvére a Horned Hold-ban lehet, amelyhez a Road of Shadow vezet
  • A csudálatos ereklyéket Torrhenen keresztül 60%-os áron megvehetjük Gendartól, amennyiben ugye megleljünk a scepter-jét.

Tickwick gyorsan utánanéz Terlennek, aki elárulja, hogy az egyetlen ajánlott út a Road of Shadow-hoz a duergár tanyán át vezet. Visszatérvén a fogadóba elcsitítja Falkrünt, aki Errichnek ígéri elhallgatott infóját.


Grimmerzhul Trading Post

Mindannyian elkisérjük Torrhent a Grimmerzhulok közelébe, s míg a többiek lapulnak, Ő maga akcióba lép. Kint pakolásznak ketten, s vallomásuk szerint „csak ásvánnyal foglalkoznak”. Bent két rosszalkatú és igen szűkszavú duergárral beszélget, aranyat próbál szerezni, meg megismeri a szépséges Kedirát (kiről tudja, hogy nem könnyű kedvében járni).

Photobucket


Hódítani igyekszik, ám fordítva sül el a dolog. „Ezt még megbánod.” – Így távozik hősünk a tanyáról. Meglehet, ez volt a nyerő, mivel Kedira kiszalad utána, s innét már csak formalitások sorozata vezet a kielégülésig. Torrhennél előbújnak gyöngédebb vonásai, s hirtelen a nőstény szobájában lelik magukat. Kedira bevallja, hogy Murkelmor kirendeltje, Durelbeer sört húz elő, s gyors hörpintések között elpanaszolja, hogy régen szerették már. Lazulnak az övek, tágulnak az orrlikak, szőrök kandikálnak ki levegő után. Torrhen is egy ideje gatya alatt tarthatta fütykösét, ugyanis a háttal induló duerszex nyuszielemesre sikerül, s a nyolcadik, fájdalmas menet után álomba teríti a kéjben sikoltó szépséget. Megállíthatatlan keménylegénységét bizonyítván, Torrhen kirabolná Kedirát, ám jobbat gondolván mindent (arany, ezüst, meg egy orb) visszarak a helyére, s csak egy kódolt üzenetet másol át, a nőnek pedik otthagy egy ceruzacsókos szerelmeslevelet. Ahogy kifelé marsol elégedett testtartással, a két csúnya duergár csak értetlenkedni tud, aztán pedig fejüket fogják, mivel megértik, nem utoljára látták eme Torrhent…

A levél tartalma pedig ez volt:


A bokrokban Tickwick éles megfigyelésének köszönhetően gyorsan dekódoljuk az üzenetet. Ennyit tudunk meg belőle:

I am sending you some gold with these two guards.
Buy enough supplies for our new merchandise.
The gold should be enough for you to buy the same amount as you
did for the Dombpepe ones.
Get me some more information about the stirring in the hall.
The hobgoblins in the Chamber Of Eyes are getting more and more
greedy.
Krand is a great and disciplined soldier, but I have a feeling
he is not loyal to us until the end.
If we dont raise his sallary, he might spit something to someone,
and that is something we wouldnt want.
No one else should know of this business, except the ones
involved.
If it were to get known, the striped ones would be angered.
And no one should want them to loose their temper.
Post signum
I almost forgot
Save some of the gold for our rat
Murkelmor Grimmerzhul

Röviden:

  • Dombpepe-ét leégették, onnét szereztek rabszolgákat
  • valahonnét még újabb rabszolgákat szereztek
  • a Hall of Shadows-ban szokatlan mozgolódás megy végbe
  • a Chamber of Eyes-ban heverő hullák könnyen megvehetőek voltak, míg áramlott bennük az élet, főleg a Krand aki nem volt a leglojálisabb természetű
  • csak a beavatottak kell, hogy tudják, mi megy végbe a leplek mögött, ha ez másképp történne, a „csíkosak” méregbe gurulhatnának
  • sok pénzt kap a kém.



A Holtak Könyve – Ötödik játékalkalom






Hatodik játékalkalom – Az „igazán frappáns” terv (09.08.2012 – Csütörtök)

Miután sikeresen megfejtettük a levelet, elhatározzuk, hogy nem is nagyon húzzuk tovább az időt, elindulunk Horned Holdba, felkutatni a duergarokat. Ám mielőtt még valóban nekivágnánk, Errich gyorsan elszalad Bennikhez, és átadja neki az igért dalszöveget azzal, hogy inkább majd egy kis gyilkolászás után olvasná fel, majd megkéri a bárdot, hogy ha teheti, a helyesírási hibákat javítsa ki, mivel – ahogy eddig is sejtettük – a kis félszerzet barátunk nem járt iskolába…
Tehát immáron egy térképpel a hónunk alatt elindulunk a kijelölt ösvényen, amelyen nem is jutunk olyan messze, amikor pár alakot pillantunk meg. Nevezetesen négy embert előttük egy törppel, aki pökhendi járásával és félrebillent koronájával gyorsan felkelti érdeklődésünket. Mint megtudjuk, az ő személyében Thain Cardanasszal van szerencsénk, aki nem kisebb személy, mint a jövőbeli Cardanas klán alapító tagja, egyszersmint a labirintus jövendőbeli királya és uralkodója.
Bemutatkozásul kezet nyújt felénk, miután meghajlást, hajbókolást és kézcsókot vár tőlünk. Falkrünnek azonban nincs ínyére az efféle gőgösség, ezért feleletül inkább baltája lapjával ad egy cuppanóst a szóban forgó kézfejre. Ettől Thainnak is kinyílik a bicska a kezében, és fegyvere után nyúl, mire Errich (talán látván az ellenfelek erejét, vagy csupán elkerülvén egy felesleges csetepatét) térdre rogy, és a törp elnézéséért esedezik. Erre Thain szíve megenyhül, és uralkodói erényéről tanúbizonyságot téve, megkegyelmez nekünk, sőt látván Falkrünben a buzgó harci vágyat, leendő hadseregébe invitálja a csapatunkat.

Eme nagylelkű felkérést udvariasan visszautasítjuk, több okból is:

  1. A nagyotmondó törp szavai sokkal ékesebbek, mint harci öltözete, nem beszélve finoman szólva is hiú ábrándjairól.
  2. A törp koronájának mágikusságát megvizsgálva Tickwick közli a bandával, hogy egy egyszeri vásári kacatról van szó.
  3. Végül pedig egyszersmint summázva az előbbieket: Thain barátunknak egyértelműen nincs ki a négy kereke.
    Szelid búcsút veszünk tőlük azzal, hogy a jövőben talán még beállunk, ha tényleg úgy alakul hogy a törp valamilyen csoda folytán tényleg letaszítaná Saruun Mágusait az uralkodói posztról.

Horned Hold

További pár órás menetelés után végül megérkezünk a hatalmas három tornyú erődítménybe, Horned Holdba. A tükörsima téglafal akár az égig is emelkedhetne, ha éppen nem egy hegy belsejében lennénk.



A vár egyetlen bejáratának az a rácsos kapu tűnik, amelynek túloldalán 5 jól jókora ork őrt veszünk szeműgyre pár (majdnem ugyanannyira jókora) sziklatömb mögül. Mivel mi sem szeretnénk udvariatlan vendégek módjára ajtóstul rontani az oroszlán barlangjába, egy tervet eszelünk ki. Méghozzá azt, hogy eljátszuk saját magunkat! Kivéve a mi duergár barátunkat, Torrhent, akinek barátságtalan ábrázata, csípős nyelve és nem utolsó sorba duergár mivolta ezúttal pont kapóra jön nekünk. Ő lesz ugyanis a magányos, önjelölt, pénzsóvár fejvadász Gerzsony Krasznahorka (tehát szinte csak a nevét változtatta meg), aki elfogta, elkábította és gúzsba kötve a rabszolgatartók elé hozta a négy szabotőrt, akik már régóta borsot törtek a duergárok orra alá.
Az orkok tanácstalanul fogadtak bennünket, ábrázatukon látszik, hogy ők alighanem csak verekedni vágyó, idegenek fogadására lettek kiképezve. Hivatják is gyorsan Urwolt, hátha ő tudja, mi a teendő a kézre kerített négy jómadárral.

Urwol azonban nem tudja mitévő legyen, ezért bizonytalanságában mellénk rendel még két őrt, és ő is inkább egy feljebbvalójához vezet bennünket. Csapatunk leszegett fejjel, ám óvatosan leskelődve menetel libasorban, közben szobáról szobáról haladva egyre csak azt látjuk, hogy mi bizony bekerültünk a méhkaptár kellős közepébe. Már a második toronyban járunk. Itt a falakon különböző kitömött trófeák lógnak, olyan szörnyeké, amelyekről csapatunk leghősiesebb, legtöbbet megélt tagjai is csak a gyerekkori rémtörténetekben hallhattak ezidáig. Ezen a ponton gondolkodunk el rajta, hogy valóban jó ötlet volt-e megkötözni magunkat, és önként besétálni azokhoz a duergárokhoz, akik Agyszívókkal és Kampós Rémekkel díszítik az amúgy egyhangúnak tetsző vár falait.

Rondardhoz érve látjuk, hogy ő sem akar semmilyen ballépést elkövetni, és egy kis hangulatingadozástól vezérelve netán ott helyben lemészároltatni bennünket. Szerencsénkre vagy nem szerencsénkre úgy gondolja, hogy talán a főnök még örülni is fog a szájába repült sültcsirkének. Újabb szobákon menetelünk át, majd egy hídon, és közben már nem csak duergárok, hanem orkok és egy fenenagy ogre is gazdagítja látnivalóink igazán színes tárházát.
A már sokat emlegetett Murkelmor Grimmerzhul ajtaja előtt megállva Errich és Tickwick lopva összenéznek egy pillanatra, hogy bátorságot és némi reményt keressenek a másik szemében, ám ekkor tudatosul csak bennük igazán, mekkora csávába is keveredtek. Se tervük, se B tervük, sőt még csak elképzelésük sincs, mi lesz a sorsuk, és hogy hogyan fognak innét kikecmeregni.
A szobába érve újabb őrök hada fogadja őket, továbbá egy igen lármás veszekedés. A klán feje, Murkelmor ugyanis éppen agyba-főbe szid egy másik duergár tisztet, és a hasznavehetetlen bagázs hibáit vagdossa a fejéhez. A háttérben azért két megtermett Gargoyle szobra fokozza a hatást. Mi csak remélni tudjuk, hogy igazából is csak faragott kőszobrokról van szó, semmint igazi Gargoyle-okról.



„Ha nem lennének köztünk gyengék, akkor nem lenne szükségünk a varázslókra!” – kiabálja Mukrelmur dühösen a megszeppent duergárnak. A vezér kalapácsa olyan hatalmas, hogy a látványától Vedran nem hogy elf-intorodik, de még a bokájánál is csorogni kezd a víz…
Miután Murkelmor kiüvöltözte magát, Gerzsony Krasznahorka hebegve megkezdi kis meséjét, hogy ki is ő, honnan jött, és hogy mit keres itt ezekkel a lényekkel. A félelem és az izgatottság azonban még e jól megedzett hazudozó elmét is kikezdi, története pedig nem cseng olyan hihetően, mint ahogyan azt mi szeretnénk. Tickwick látván, hogy Murkelmor eszén, lehet nem lesz ilyen könnyű túljárni, úgy dönt, halálközeli állapotot színlelve arcra veti magát, ezzel is azt bizonyítva, hogy Gerzsony Krasznahorka mennyire ellátta a bajukat. Errich felsegíti az emberpalántát, majd nem tettetett dühében elkiáltja magát:

„Dögölj meg, hogy felgyújtottad a falumat!”

Ez a fajta düh és szánnivaló tehetetlenség már sokkal jobban tetszik a duergár vezérnek. Kezdi látni, hogy ezek itt előtte igazat beszélhetnek. Gerzsonynak felajánl egy munkát itt Horned Holdban, ahová majd bejelentkezhet, miután pár őrrel elkísérték a rabokat a börtönbe. Vedran is megpróbálkozik valami hasonlóval, és felajánlja kémkedő tehetségét cserébe az életéért, ám az ő szavai csupán egy elf-olytott nevetést harcolnak ki a duergaroktól…



A Holtak Könyve – Hatodik játékalkalom






Hetedik játékalkalom – Fordul a kocka (16.08.2012 – Csütörtök)

The Horned Hold

Kikecmeregve Mukrelmur szobajaból az utunk a cellákba vezetett. Továbbra is megjátszva hogy megvagyunk kötözve és meggyötörve…. Ahogy bejutottunk a cellaterembe egy gyors felmérés következett, mivel is állunk szemben. Errich meglepett arcot vágott, amikor megpillantotta, hogy ez nem egy szokványos börtön. Nincsenek rácsok se külön cellák, helyettük 3 hatalmas és mély gödör volt kiásva. Az egyik vízzel teli a másik kettő meg rabokkal megtelt, kik le vannak láncolva.


A megkötözött kalandorok egymásra néztek, és egy seggrecsappásal Torrhen megadta a jelet hogy itt az idő kiszabadulni. Első ránézésre az esélyek ki voltak egyenlítve 5 az 5 ellen, de az erőviszonyok csak a harc folyamán derültek ki.

Három jól megtermett duergarral meg két fura ördögre hasonlító lénnyel álltunk szemben.

Errichnek, kis vékony kezeinek hála, gyorsan ki sikerült szabadulnia a kötelek fogságából, a többiek követték, de csak Vedran ügyeskedett közülük. Ezzel a kis mutatványunkkal sikerült meglepnünk őket, de végül nem értünk el vele túl sokat hisz mindenki mellé talált. Az őrök gyorsan feltalalták magukat és már neki is álltak viszaverni minket. Hosszú, nehéz csata elé neztünk, Tickwick és Falkrün nem tudtak rögtön kiszabadulni, a törp egy pillanatban annyira próbálkozott, hogy a nagy erőlködésbe elfingta magát. Talán emiatt vagy az istenek a mi oldalunkra álltak, nem tudni, de a csata jó irányba fordult. Igaz, hogy sok nyilvessző szállt mellé, igaz hogy nem egy duergar kalapács vagy ördög fattyú tüskéi találtak meg bennünket, de mi kitartóak voltunk és sikerült a végén legyőznünk őket! 5 perc kemény harc után mindenkiről csurgott a verejték, tiszta vér meg korom volt mindenki. 5 meggyötört kalandor állt a veremben, tudtuk, a csatát megnyertük, de a haborút mé nem, hisz ki kell jutnunk a várból.
Az első dolog, ami az eszünkbe jutott, kifaggatni a rabokat. Nagyreszt emberek meg felszerzetek voltak láncra verve, igy Errich kezdett el kérdeseket feltenni. Mind kiderült jópáran Domppeperöl származnak, igy Errich először a szüleiről kérdezősködött.A következőket tudtuk meg:

  • Errich szülei még élnek
  • Két félszerzetet elhurcoltak (talán a felszerzet csaladjárol van szó?)
  • Mikor ide hurcolták őket elhaladtak egy ketszarnyu ajto melet (talán a kijáratról van szó)
  • Lehet hogy az egész pereputy mögött a gnollok állnak??
  • Hadseregtoborzasról lenne szó? Vagy valami felsőbb célról?

Miközben a párbeszéd ment a rabokkal Vedran kutatni kezdett a szobában és rálelt egy titkos ajtóra, hegyes füleit rátapasztotta és valami sercegést halott, tűzre emlékeztette, de emellett ordítozást is ki lehetett hallani. Tanácstalan volt, hogy benyisson e vagy hagyja a fenébe az egészet.
Eközben Torrhen kezébe vette az egyik halott duergar harci kalapácsát és belevágta a vízbe, megfordult, kiment a teremből és Mukrelmur szobája felé vette az irányt, de valami belső hang azt kiabálta neki, ne tegye, igy aztán meggondolatlanul a szemközti ajtón nyitott be. A teremben 4 ork tette a dolgát meg egy hatalmas ogre aludt az ágyban. Egy pillanatra nem lehetett tudni, ki van jobban meglepve. Az őrök, kik nem tudták mire vélni, hogy az ajtóban áll egy meggyötört duergar vagy maga a földalatti, ki nem tudta, miert is nyitott be ide. Lépnie kellet, mert tudta hogy különben nem lesz jó vége.

Nagy lazassággal csak ennyit szólt:

“Huuu én nem ezt a termet keresem”

és bevagta az ajtót maga után. Mikor belépett a börtönverembe Vedran épp kilépett a titkos ajtó mögül magyarázva hogy ez az nagy góréhoz vezet, úgyhogy próbalkozunk valami más úttal. Torrhen elmesélte, kik találhatók a szomszédos szobában és arra jutottunk, hogy külön kellene választani az ogret az orkoktol igy nagyobb esélyünk lesz hogy élve kijussunk innét. Ezzel mindenki egyetértett és mindenki elfoglalta harci pozícióját. Mindenki, kivéve Torrhen-t, aki morcosan elindult vissza az őrökhoz, szidalmazva minket hogy már megint ő csinál mindent…
Belép a terembe és rögtön hazudozással próbalkozik.

“Ébresszétek az ogret, a nagy úr a segítségét kéri”
“ Ébreszd te ha mered, mi aztán nem fogjuk”

Torrhen erre odalép és kiabálni kezd.

“Ébredjél te lusta disznó, a nagyúrnak kellesz!”
“Oboldot felebreszteni büdös duergar, Obold mérges, Oboldnak nem parancsol senki, föleg nem egy büdös, szakadt duergar!!”

Nah Torrhenek több sem kellet, hogy rájöjjön, ez hülye mint a tök…de egy kis arany biztos meglágyítja a szívét.

“A börtönveremben a segítséged kell, ezért gyere velem, a nagyúr így rendelkezett. És ha velem tartasz, minden egyes lépésedért a veremig arany üti markodat”

Az Ogrenak több se kellet, nagy boldogan előre indult, büszkén lépkedve, milyen jó kis üzletet csinált. Az aranyból persze nem lett semmi, és pár másodpercen belül az ogre már a saját taknyában feküdt holtan…

Nagy nehezen de sikerült Ursumot újra ravennünk hogy menjen előre, terelje el az orkok figyelmet és mi addig hátba küldjük őket. Torrhen beszaladt a szobába, felugrott az ogre ágyára és elkezdet pattogni meg hülyesegeket beszélni. Mind a 4 őr ráfigyelt, bár az egyik gyanút fogott és a keze már a fegyveréért nyúlt. Eközben mi a hátuk mögé osontunk és elkezdtük círni őket. A kis helyiseg meg a mi bénázásunk miatt a csata tovább húzódott mind kellet volna, Torrhen majdnem oda veszett, de végül sikerült kihúznunk magunkat! De még mindig ki kell jutnunk a várból! Erőnk minimálisra csökkent, ha itt megpihennénk, tuti hogy karddal a gyomrunkban végeznénk…kezdjük el felkutatni a szobát…?!!!?



A Holtak Könyve – Hetedik játékalkalom






Nyolcadik játékalkalom – A Nagy Szökés (22.08.2012 – Szerda)

The Horned Hold


Az adrenalin még összpontosítja figyelmünket, ahogy az utolsó ellenfél is lemészárolva hullik darabokká idegesen süvítő fegyvereink előtt. Tudjuk, időnk nincs, esélyünk megannyi se, de a remény, az örök noszogató, lüktet szinapszisaink tekervényeiben.


Még az izzadságcseppek sem kezdtek el lecsöpögni rólunk, amikor gyors szemle után a legnagyobb ajtón a szobában látunk egy érdekes lakatot. Számzáras, és egyértelművé válik, hogy hülyebiztos is. Szóval, ha ki szeretné nyitni csapatunk, utána kellene járni a nyitókódnak. Ha van olyan.

Keresgélünk, felborítunk, szemetet túrunk, rendetlenítsük az egész szobát. Erre Falkrün ugyanaz ajtó szélébe vésve talál egy számsort:

1

11

21

1211

111221

Elkezdünk agyalni, vajon megoldást nyújthat-e ez számunkra, vajon segít-e menekvésünkben. Egy ideig nem sokra jutunk, de Falkrün csak dermedten néz a számjegyekbe. Lehet az adrenalin, lehet a sörhiány, vagy egyszerűen egy magasabb erő vezérli intuícióját, de hirtelen odaugrik a lakathoz, és elkezdi forgatni, mire az kattan. Izzadságtól sikamlós kezeivel továbbteker, néha megmakacsosodik a zár, de Ő nem adja fel, újra és újra próbálkozik, mivel a folyosóról már ide-ide hallani fogva tartóink bajjósló mocorgását. Tudjuk, ha az ajtó mögött nem lelünk valami hasznos csodafegyvert, végünk. A kint lévők már szinte bejutottak, mire végsőt kattint a zár s nyílik. Falkrün letépi a reteszt, s elénk egy folyosó tárul. Mindannyian beugrunk, retesszel és lakattal egyetemben. Errich ügyesen áthúzza a reteszt az kapu külső fogókilincsein, Falkrün pedig még átnyom rajtuk egy kötelet.

Kiderül, kijutottunk a Horned Holdból, s újra a labirintusokban vagyunk. Hitetlenségünket csak megkönnyebbülésünk párolja. Nem morfondírozzuk túl a dolgokat, s óvatosan, még mindig odafigyelve visszamegyünk a Seven Pillared Hall-ba.



Seven Pillared Hall

A Half Moon Inn-ben iszunk sört, iszunk duplát, majd Errcih érzelmektől túlhevülten ráhuppan az egyik asztalra, mire Bennik lecsitítja lantját, érezvén, eljött az áhított pillanat, és a csúcsforgalomban lévő népség nagyja odafigyel a mondanivalóra:

A Mágus Mentőakció

Mondd barát, hallottad-e ezt a csodát,
Mert ha nem, fogd be a kicsi pofád
És halld lantom lágy dalát.

Igaz történettel állok eléd,
Mivel kalandorok írták eme regét.
Nem lesznek benne sárkányok,
Se dús keblű szűz lányok.
Egy mágus lesz a főszereplő
Kinek a segítségére sietett
Négy hős tapasztalatszedő!

Volt egyszer, nem is olyan rég, hogy egy veremben
Tickwick-el szemben három hobgoblin megjelent
Egy fényesen megvilágított teremben.
Tudta az ember, hogy ennek a fele se móka
Hiába lehet Ő ravasz, mint egy róka.

Nagyobb volt a goblin arány,
A kiút pedig igen silány…
De sejtette a hős, hogy ez még nem a vég,
Mert a bloodreaver-eknek rabszolga kell még.
Úgy, hogy reménykedett még a csodában,
Hisz a bátyó felkutatása tartott még javában.

Hiába kereste szegénykém az egérlyukat
Bekerítették, mint a farkasok a nyulat.
De a mágus szeme felcsillant,
És a szomorúság elillant,
Mikor az ajtó megreccsent
És a külvilág behányt egy ismeretlent,
Kinek a szeme se rezzent!
Kapzsiságot és gonoszságot sugárzott,
Fehér szakálla pedig hullámzott.

Nyugodt, lassú léptekkel beljebb lépett,
Hunyorítva, fenyegetően végignézett.
Az idő egy pillanatra megállt
Mikor a mágus és duergár szeme összetalált.
A goblinok nem tudták ezt mire vélni.
Ha engem kérdeztek, elkezdtek félni…
A mágus csak állt és várt.
Lehet, hogy kiutat talált?

A földalatti volt, ki megtörte a csendet.
Szavai durvák és szaratóak voltak
De a hatása, az biza meglett,
Mert a goblinok már fostak.
Persze Őket sem kellet félteni,
Hisz a létszámuk az nagyobb volt.
Hiába osztotta a szót a törpezseni,
Három a kettő ellen jobban szólt.

Látta a fehér szakállú, a szócsatának lassan vége,
A goblinoknak ez az ember nagyon kéne.
De ő osztozkodni nem akart,
Úgy, hogy inkább fejet vakart.
A jel ezzel kérem szépen le lett adva.
A levegőben nyílvesszők süvítenek
A goblinok sorsa meg lett szabva…

Tickvick öröme egyre csak fokozódott
Hisz a jószerencse rámosolygott.
Öt a három ellen már igazán jobban mutat
A mágus bemutathatja mire is képes maga a tudat.

Komoly csata kerekedett a szűk teremben.
Nyílvessző-zápor, fém csikorgása zengett hevesen.
Mágikus tűzgolyók szikrázva repkedtek az ellenfél felé
És Tickwick Sparkstealer sose nem talált mellé.

Persze minden jónak eljön egyszer a vége
Ha egy vézna tünde is bekerül a harci képbe.
Igaz, hogy a jó szándék az megvolt, goblint akart lőni a szerencsétlen,
De csak egy három méter átmérőjű söröshordót lyukasztott ki éppen…
Így aztán a terep csuszamlóssá vált
A fél banda hason találta magát.

De hogy nehezítsünk még a dolgokon
Megjelent egy mágus a rossz oldalon.
A varázscsapások mind a két oldalról egyre csak jöttek,
A vértócsák pedig a körülöttük lévő sörben hatalmasra nőttek.

De ha őszinte szeretnék lenni,
A két jóképű dalia és a hegyes fülű tünde amióta betalált,
Inkább ki kellet volna a szűrüket tenni.
Hisz az tünde feladta, ahogy a nyílvesszője a hordóba talált,
A jó erővel megtelt törpe pedig inkább oda-vissza csúszkált.
Az aranyos kis félszerzet viszont másra koncentrált;
Szerintem a fejében egy asszonnyal hált…

Most a kapzsi meg a bölcs megmutatta magát
És a büdös hobgoblinoknak jól eltángálta a farát.
Mind a kettő erősen összpontosít
És egy-egy gyilkoló gépet az ellenfélhez hasít.
A duergárnak egy árnymaci lett a szüleménye,
Kitől nem egy földi halandó keményen félne.
A varázsló egy tűzharcossal állt elő,
Kinek ereje, mint a sziklakő.
Szétcsaptak és szétzúztak,
Jól be is mutatkoztak!

A harc itt most már véget ér,
Minden csupa sör meg vér!
De a háború számukra még csak most kezdődik
És a Bankrot-alakulat új kihívások elé vetődik.
Úgy, hogy papírt, pennát ide nékem
És imádkozzunk, a félszerzet a túlvilágra át ne lépjen!


Ahogyan az utolsó szó is elhagyja száját, a már egy ideig a felszín alatt meghúzódó csönd tapinthatóvá válik. Valaki a közönségből elkezd tapsolni, amely üdvrivalgásba eszkalál. Errich szemeibe könnyek gyűlnek, s felfelé nézve szüleihez intézi szavait: „Veletek vagyok.” Sörrel kínálják, ám Ő visszautasítja, s sírva indul aludni. Útközben odadobja Erra-nak: „Pedig most egy félszerzet szerető ölelése segítene.” Először esik meg, hogy Torrhen és Falkrün együtt hahotáznak tiszta szívükből. Amikor ez leesik Nekik, Torrhen arrább ül egy asztallal, s ott fejezi be italát. A móka és jókedv hevülnek, s mi kalandunktól kimerülten nyugovóra térünk.



A Holtak Könyve – Nyolcadik játékalkalom

Thunderspire - Hatodik Nap

Bankrot pedjaster