Bankrot

12 A Drow Duergar barátság mélyítése

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues



Tizenkettedik játékalkalom – A Drow-Duergar barátság mélyítése (08.10.2012 – Hétfő)

A főtéren jutott eszembe (minő csoda ez az egyre gyakoribb jelenség), hogy hirtelen szerepjátszmánkban nem gondoltunk bele, hogy Rothar legvalószínűbben nem ad ki szállást. Fel is teszem a többieknek a kérdést, mitévők is legyünk, s eljátszadozunk a gondolattal, hogy beköltözhetnénk a régi duergár tanyára.

Akkor mielőtt belekezdenék mai emlékirataim bővítésébe, letisztázom még egyszer mi is vagyok (mivé lettünk). Most egy drow nőstény vagyok, a fedőnevem Fül Krunia. Selymes bőrömhöz és puha izmaimhoz képest belém fér még valódi szívósságom és erőm. Csupán a magasságot és karcsúságot nehéz megszokni. Még jó, hogy nem tart örökké ez az alakváltás dolog, hiszen nem értem, hogyan is bírnak az ilyen testépítésű fajzatok a folytonos guggolást. Cimborám Errich viszont élvezi a dolgot, bár ahogy kiderül, neki sem kedvez az egyensúly hiánya harc közben. Az ő neve most Ranaghar Erdon. Mindannyian illithid vadászokat színlelünk, s a drow szokásokhoz illően, én, mint nő, parancsolhatok az alattvaló férfi drowoknak. Mint mindig, érdekes a khai, mivel csapatunk másik nőjébe Torrhen változott. A fene vigye el, a modora maradt a régi. Így hercegnő lett belőle, az a mesébe illő finnyásfajta. Ha nem látnám, eszembe sem jutnak a régi történetek. Lehet, az emlékeimet ilyen kis kapcsok tudják visszahozni?

Mindegy is. Mi ketten papnők vagyunk, Torrhen, vagyis Arthana Qucmeckyu még ennek tetejébe a legnemesebb vérű közülünk. Ezzel, hiszem, nem egy lehetőséget bírunk javunkra fordítani. „Hű követőink, testőreink, és szolgáink”, Errich mellett még Korell Drow, a kedves Tickwickünk, aki az alakváltás óta nem igazán önmaga. Hallgataggá vált, lehet még nagyobb rasszista, mint Vedran? Erről majd elbeszélgetek vele. A szerencsétlen Vedran kamuneve pedig Jardiin Deviir. Ahhoz képest, hogy kellett bizonygatnunk az átváltozásunk hasznosságára, ő lett a legsötétebb és legbüdösebb.

Ilyen formában nekihevültünk egy rosszarcokkal telített helyre, s betértünk Rotharhoz. Ott sokkal lazább fogadtatásunk volt, mint e kalamajka kezdetén a két drownak a Half Moon Innben. Könnyedén meg is tudjuk a tulajtól, hogy esténként itt kajálhatunk, meg felajánlja nekünk a galamblyukakat, mire az ott lévő Brugg azonnal aranyat szimatolván pénzért kínalja azokat nekünk. Itt Arthana hercegnősködik, minek az eredménye az, hogy társaságunk többi tagjának borzalmára, megbeszélem Bruggal, hogy naponként 7 aranyért lakhatunk a duergár tanyán. Annyiban maradunk vele, hogy a pénzt Rotharnál hagyjuk, s hogy Arthanát inkább kerülné.

A tanya nem semmi, szerintem ekkora házban még nem laktam. Nagyobb a Half Moonnál is! Torrhen bemegy kedvese volt szobájába és ott különcködik. Mi többiek pedig találunk egy négyágyas szobát. Itt Errich ki is oszt engem, rossz alkudási tehetségeimre tesz szemrehányást. Próbálom csitítani, elvégre nemes gazdagokat játszunk, meg csak nem időzünk itt el annyit. Ha majd problémáznak, hát kifizetem én, ha túléljük, úgy is kapunk annyi aranyat, hogy több problémánk lesz vele, mint amennyit me-gold.

Kis gondolkodás után rájövünk, hogy ilyen alakban a lovainkért nem igazán mehetünk, így nekivágunk a Horned Hold munkásainak irtásába.

Út közben a khai még egy furcsa fordulattal áll elő, ugyanis egy drow nőbe futunk bele. Igazi-e, vagy ő is csak alakváltó? Egyelőre nem mélyedtünk az ilyesmikbe. Minden esetben a neve Myrzyne Kival, rajta bőrruha és kézi íjpuska. Azt állítja, hogy a nem tetszett neki a kasztrendszer Underdarkban, s ezért menkült annak Phaervorul nevezetű városából. Már járt bent a duergároknál és hasonlóképen ki akarja nyírni őket, mint mi. Ezért össze is társulunk, odázva az ismerkedés beszédi formáját.

A hátsó ajtóhoz érve (ahonnét pár napja elszöktünk halálunk elől), a csapatunk régi képességét bizonyítván, eléggé tehetetlen és bölcstelen a felől, hogy mitévők legyünk. Myrzyne és Jardiin nem tudják kinyitni az ajtót, valószínűleg belülről van bereteszelve. Erre azt gondoljuk ki, hogy majd Jardiin szürcsöl illithidet utánozva, hátha ez segít trükkünkben. Többiek elmegyünk a főbejáratig, s ott próbálkozunk a hazugságainkkal, de egyértelműen nem lehet kétszer is túljárni az eszükön. Ezért visszamegyünk Vedránhoz aki még mindig szürcsöl, s szétzúzzuk az ajtót.


Vigyáznom kell, hogyan nevezem bajtársaimat, így, hogy velünk van ez a Myrzyne. Remélem, nem marad velünk, mert bajok adódhatnak abból, hogy egyikünk sem drow. Kivéve ha tudathasadást szenvedünk addig, vagy bejön neki a vegyes khai-csapat. Duergár meg törpe, mindkettőnek lába görbe, drow és tünde, hogy felejtsd, kettő sört küldjbe! Huhuhu.



A Holtak Könyve – Tizenkettedik játékalkalom

View
11. Változik a felállás
11. Játékalkalom — 2012.10.01. Hétfő

Miközben a csapatunk a következő lépéseit tervezi kedvelt kocsmájában, két pökhendi drow lép be a kocsmába. Természetesen minden nyúlbélában megfagy a vér eme undorító alakok láttán. Egyedül nekem van merszem hallgatózni, viszont én nem értem azt a kutyaugatást amit beszélnek.
Tickwik megszóllítja Surina-t mert a többiek felfigyeltek rá milyen borús lett a hangulata mikor a drowk beléptek. Surina képtelen útálatát kendőzni – teljesen érthetően – és beleköt a két sötételfbe. Mikor a többiek is megmozdulnak a feszültség érezhetően növekszik.

Kétes kimenetelű tárgyalás kezdődik és egyezkedés a harc elkerülése érdekében. Talán a csapat inába szállat a bátorság ahoz, hogy felvegye a harcot ezzel a két gizda denevérrel. Úgy tűnik azonban, Surinába még nő létére is több kurázsi szorult mint belénk és megtámadja őket. Annak ellenére, hogy milyen haszontalanok, néha egy-két nőstény azért tud meglepetés okozni.
A szimpátia vonz, az útálat hajt, a vér követel. Igyekszem a vérző Surina-t kimenteni, persze ez az ócska fegyver ismét cserben hagy, már vagy húsz éve le kellett volna cserélnem… Az első kör után mindanyiuk meglepetésére a kocsma közepén terem maga az Ordinator Arcanis. Mielőtt kettőt pislantanák, egy ismeretlen , hideg és mégis bűzlő teremban találjuk magunkat kettő minotaurusz, a két drow és az Ordinator Arcanis által körbevéve. Megkockáztatom, erre még a csökott lábú törpjeink térde is megremegett.

Nyílvánvalóan bántotta az Ordinator finom orrát az a kis bunyó ezért valami kétes törvényekre hivatkozva meg akar bünteti minket. Hiába egyezkedünk vele, nem hajlik a jó szóra. Nem csoda, a varázslók sosem voltak ésszerű figurák…Hogy vérszomját csillapítsa, az Ordinator legalább Surinát kivégezteti, minket pedig egy varázslat útján átteleportál egy másik szobába, látszólag egy laboratóriumba. Előnytelen helyzetünket kihasználva, erejét fitogtatva az Ordinator Arcanis kifaggat bennünket Paldemaral és a küldetésünkkel kapcsolatban. Szó szót követvén egyszer csak az Ordinator a maszkját levéve felfedi kilétét, valójában ő Orontor. Általános megdöbbenés.

Érdekes módon, a maszkjával együtt mintha a parancsolgató, beképzelt modorát is levenné és barátságosabb, szinte könyörgő hangnemre vált. Segítségünket kéri, mire az évek alatt tökéletesített képességeimet kihasználva, meggyőzöm, hogy ahhoz bizony pénz kell. Nagyon sok pénz. Erre ő hatalmas vagyont ajánl cserébe ha Paldemart eltesszük láb alól. Hozzávetőlegesen, Orontor elmondja, hogy Paldemar már négy varázslót tart fogva, és minden bizonnyal nem azért, hogy legyen kivel sakkoznia esténként. Ez beleillik abba, hogy Paldemar már egy ideje kivált a Saruun Mágusainak rendjéből és renegátként valószínűleg azon töri a fejét, hogyan is tudná megbuktatni a rendet. Továbbá Orontor úgy sejti, hogy ez a Paldemar át akarja venni a hatalmat az összes(!) bronz minotaurusz felett, viszont ehez az kell, hogy megtalálja minden egyes medálnak a kulcsszavát.

Mivel fél, nehogy megszólják a szomszédai, csak úgy nem engedhet minket vissza a városba, hiszen törvény szerint nekük már halottaknak kellene lennünk. Két lehetőséget vázol fel:
- visszatérünk Seven Pillared Hall-ba és vállaljuk, hogy majd valószínűleg besúgónak néznek,
- alakváltunk drow formába, hogy ne ismerjenek fel.
A csapat végül úgy dönt, hogy ideiglenesen drow formájában fojtatja a kalandjait.

Útálom, ezt a förtelmes drow bűzt mely belőlem árad még mindíg nem sikerült megszoknom. Nem is beszélve arról, hogy ha valahol meglátom a tükörképem, ösztönösen fegyvert rántok…

897. Mirtul hava 04.
Vedran

View
10 A bronz ereje

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

20.09.2012 – Csütörtök

A csapat elégedetten harcol tovább, hisz a két Tiefling kidőlt. Vedran sajnos nem tudta kicselezni a nagy minotaurusz bárdot, aki olyan nagy erővel csapot oda hogy abban a pillanatban a halál kapujához küldte. A csapat egy pillanatra megszeppen, hisz egy lövészünk oda. Errich felkiáltott sziszegős kis hangján hogy:

“Semmi pánik srácok, majd én vissza hozom a halálból!”

Miközben a többiek sikertelenül próbálták legyöngíteni a nagy bronz szobrot Errich kis termetének köszönhetően oda subickolt Vedranhoz és lövész társat vissza hozta az élők sorába. A hatalmas Minotaúr csak ütött és ütött akit csak ért, mi meg akár hogy is próbálkoztunk, el se tudtuk találni. Erőnk és kitartásunk egyre csak csökkenni látszott, gyors és okos ötletekre volt szükség! És mikor mar minden veszni látszott egy ismerős kis vékony hang kiáltott a társaihoz

“Mindenki másszón fel, és méghozzá minél gyorsabban mert itt lent nincs esélyünk!”

Vedran, aki ha valamiben jól tudott teljesíteni az a hogyan húzzuk ki magunkat szituáció, hip-hop már fent is találta magát és az egyik Tiefling hullája fele vette az irányt. A földalatti meg az árny maciját is segítségül hívta hogy felvonszolja törp hátsóját a szikla peremére de sajna ez mind sikertelenül fejeződött, és csak vissza gurult. Errich a kis ügyes atléta gyorsan felpattogott, felsegítve ember társát a magasba. A szívós Falkrün amíg mi új harci állásba vonultunk bátran ott maradt a csata hevében és felfogta a pofonokat, elterelve a lény figyelmét. Vedranak eközben sikerült átkutatni a Tieflinget és talált nála három tekercset, és az elsőt már olvasta is:

1. tekercs

I don’t care how you do it, but deal with these adventurers. Take one of the bronze warders if you must. If they remain in the Labyrinth, they could disrupt my plans. Once you’ve dealt with them, deliver their bodies to our gnoll friends, along with the enclosed scroll.

Szemei a tekercsre összpontosultak, olyannyira hogy el is felejtette hogy hol van, amíg Falkrün hangja vissza nem hozta a csatatérre.

“Te haszontalan Elf! Dobd már le azt a fránya kötelet mert különben nem növesztem tovább szakállam”

Eközben Ursumnak sikerült felügyetlenkednie magát ahol is biztonságos helyről Tickvickel irányítani tudtak a lényeiket a minotaur ellen.

Errich gyors futásba kezdett Vedran fele, nyilvesszőjét a puskába helyezve. Félúton elrugaszkodott, jobb lábát kinyújtva csúszni kezdet a talajon, célba vette a szörnyet és meghúzta a ravaszt. A nyílvessző süvíteni kezdett a levegőben és vállon lőtte a hatalmas minotaurt. A csata itt megfordulni látszott. Vedrannak sikerült felhúznia törp társát aki annyira legyengült a hatalmas pofonok után hogy gyorsan odébb alt és egy helyben összerogyott. Ursum es Tickwick lényeiket úgy irányították hogy sikerült körbe állniuk a hatalmas szarvakkal megtoldott állatot és kíméletlenül püfölni kezdték. Vedran a friss hulla teste mögé feküdt és ki-ki kacsingatva lőni próbálta az ellenséget de a vér látványától nem tudott koncentrálni és félre lőtt. Errich gyorsan oda szaladt Vedran mellé, hátát a hullára támasztva a két lába köze szorította puskáját gyorsan belehelyezve a nyílvesszőt, nagy levegőt vet, megfordult és a fegyvert a hulla vérben áztatott testére helyezte. Épp csak annyira húzta ki magát hogy ő lássa a szörny ronda nagy pofáját, de ő maga ne legyen észrevehető. BOOM! A nyílvessző már szelte a levegőt és az útját a minotaur nyakában fejezte. “UUUUUUuuuAAAAA!!!! “ olyan hatalmas kiáltás járta át a barlangot hogy nem volt kavics ami ne rezget volna meg. Errich arcán pedig egy kis mosoly ragyogott fel, amit Vedran fele irányított…

Már mindenki tudta hogy a győzelem ismét a bankrot csapatot illeti, de senki se sejtette ki is lesz az aki végez a hatalmas szörnnyel! Ahogy az lenni szokott hát persze hogy a legkevesebbet hozzá segítő nyílvesszője küldte térdre a bronz minotauruszt….

A csapat félkiáltott örömében, hisz ismét senki nem hagyta ott a fogát, bár sokunk számára nem egy karcolás mentes csatáról volt szó. Ahogy kicsit magunkhoz tértünk és Falkrünt felpofoztuk hogy magához térjen Vedran előrántotta a másik kettő tekercset és felolvasta:

2. tekercs

To Maldrick Scarmaker, Exalted Chieftain of the Blackfangs and Chosen of Yeenoghu: Paldemar offers you the corpses of these champions as a gift of ongoing friendship, that our arrangement might continue to be mutually beneficial. May you savor their blood.

Your friend and ally,
Paldemar

3. tekercs

The final scroll bears a map of the Labyrinth that has directions to the “Well of Demons”, which is circled and marked with the word “Blackfangs.”

Hát igen, Paldemar, tudhattuk. Hisz Orontor megmondta hogy vigyázzunk vele, nagy turpisságokban gondolkodik ö.

Mikor sikerült mindenkinek erejét összeszedni és kicsit magához térni megálapodtunk hogy a bronz testet egy ideig magunkkal cipeljük. Egy biztonságos helyen elrejtjük és majd mikor már úgy érezzük hogy nem vagyunk közvetlen veszélyben vissza jövünk érte. Így a csapat meg is indult vissza a városkába, persze a két jó madár törp nem hagyhatta ki hogy ne piszkálódjon így aztán gyorsan meg egy egy kék foltocskát ejtetek a másikon.

Seven Pillared Hall

Mikor a varos bejáratához értünk sokáig civakodtunk hogy felvállaljuk magunkat és csak át sétálunk vagy beosonunk minél kevesebb feltűnést keltve. Hat végül csak át sétáltunk, nem egy meglepett, talán még meg is rémült arckifejezéssel találkozva, de hát nem csoda hisz ahol lehetett ott vér csurgott ki fáradt lekókadt testünkből. Halfmoonba érve Tickwick szokásához híven mostoha anyjához rohant hogy megnyugtassa, a többiek meg körbeülve egy asztalt újabb lerészegedésnek álltak neki. De volt egy meglepő fordulat, a szívtipró félszerzet nem hogy nem csinált hülyét magából még egy kedves mosollyal sem üdvözölte a szépséges Errát… Talán belátta hogy nincs értelme tovább küszködni?!

Nevettünk, vitáztunk, ittunk amíg valamelyikünk be nem sokallt és alvásnak indult, szépen lassan a többiek követték példáját….



A Holtak Könyve – Tizedik játékalkalom

View
09 Gyanúk és igazolások

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

06.09.2012 – Csütörtök


The Cisterns

A trogloditák már nyíllásaikon keresztül gennyeznek, mikor végre rászánjuk magunk, és lesétálunk a relytéjes sötét verem mélyebb részeibe. Óvatosan vizsgáljuk körbe az elénk táruló látványt, mintha még egy utolsó kitöréstől tartanánk. Bár meglepetés támadás nem vár bennünket, a kis társaság hihetetlen óvatosan és körültekintve jár-kel a barlangban. Falkrun egy kritikus pillanatban felfedezi talán életének legbosszantóbb rituálé-rúnarajzát. Amelynek zöld pulzálását rossz jelként tekinti, s szeretné megsemmisíteni. Segítségül hívja egyetlen emberpalántánk varázserejét, ám Tickwick (harci)tűzereje semmi változást nem idéz elő a zöldellő kör halmazállapotán. Míg ők ketten ádáz küzdelmet fordítanak a jel eltűntetésén, a többiek a kőemelvényhez lépnek, s felmérik vajon mihez kellhetett ez a sok tárgy az említett szentély tetején. Addig bóklásznak és tanakodnak, míg rájönnek eme rituálé eredetére, s céljára. Miszerint Torog istenség mágikus rituáléja destruktív energiafelhasználással sziklák, kőtömbök mozgatására alkalmazható. Ursum Torrhen a sarokban lévő csohthalmokat szemügyre véve kiegészíti az előző megállapítást a „véráldozat” kulcsszavával. Miközben a duergar próbálja felismerni a csontok múltbéli gazdatesteit, Vedran csatlakozik Falkrunhez, s megfürdik a pulzáló zöldben. Természetesen semmi sem történik egy tüsszentésen és társai mosolygásán kívül. Mikor Falkrun egy pillanatra elvonja a gondolatait a varázskör mellől, ráfókuszál a csonthegykezdeményekre. Felmászik rája, és elkezd ásni és kutatni az elejében még csontszáraz testvázat alkotó amorf karbonáttömbök közt. Majd ahogy halad lefelé, egyre melegebb, húsosabb közeg következik. Egyszercsak hideg és kemény tárgyra bukkan, ahogy megpróbálja rángatni, második rántásra, előkerül egy pajzs. Nagy az öröm, vicces Vedran is beáll kincskereső kisködmönnek, bár neki csak a szaft maradt. Társai hahotázására kimászik lucskossan, s megpróbálja magát letisztítani. Falkrun mégegy utolsó próbálkozással megpróbálja felvetni a rituáléjel megsemmisítésének tervét, bár hasztalan. Így inkább rávéseti Tickwickkel a rúnajeleket a talált pajzsra. Bye-bye Cisterns! Felkeressük Terrlent, s visszautazunk SPH-ba.

Seven Pillared Hall


Első lépéseink a Halfmoon Inn fogadóba vezetnek bennünket. Erra, Tickwick nevelőanyja az ajtóban fogad. Mitugrász Errich rögtön hegyezi a babot, amint meglátja a halfling milfet. Udvarlásával a társaság, főleg a duergar nevetőizmait tornásztatja. Majd Erra „jajjdeféltelekkisfiam”aggódó anyai monológjára, a „jajjdeanyukámneféltshiszjólvagyokerrevártamőkvigyáznakrám”hízelgően és szeretően, bár kijátszóan előadott válaszával ülünk be az ívóba, nem másért, mint inni, sert, nem is akármilyent, hanem DUERGARSERT! Egy ser, két ser, megérkezik Vadriarh kíváncsian, aki felettébb jól beszél önmagához képest. Figyelmesen végighallgatja a banda meséjét Falkrun szavaiban prezentálva, végül ő kezdi el a regét.

Vadriarh:

„Én már találkoztam a trogloditákkal, kétszer is. Először sikerült elbújnom előlük, de a második alkalom nem volt ilyen szerencsés. Kisértettem a szerencsémet, és kutatni kezdtem utánuk. Ahol persze lefüleltek, nem bántottak, fizikális sebeket nem okoztak rajtam, de megátkoztak, méghozzá cipót „vertek” a számra. Az átoknak köszönhetően nem beszélhettem arról, hogy a trogloditák rá akarták bomlasztani a mennyezetet SPH-ra, így eltűnteni azt a föld gyomrából. Hogy miért? Túl sok lett a nem idevaló lény. Mióta a Minotauruszok eltűntek, felettébb nagy lett a konkurencia a földalatti élet minden területén. De az átkot feltörtétek, aminek köszönhetően el tudtam ezt nektek mesélni.”


A gyengébbjei felkotródnak az álompadlásra, míg Torrhen vállon marja Vadriarhot, s beszélgetésre invitálja egy nedü mellé, aminek hallatán a mocskos törp is visszafordul. Nemhogy sert kér (a rosszabbik nem-duergar fajtából), de még táplálkozni is szeretne a bélpoklos! A két törpszerzet intenzív kihallgatásba kezd. Aminek köszönhetően megtudják, hogy a Minotauruszok eltűnése valójában egy valláson alapuló polgárháború következménye. Az ősi relígió szerint Baphometet kellett imádni, de ahogy „a szürkének is van legalább 50 színe”, így ez az isten túlságosan gonosz volt a bikafejűeknek, s egyszerűen elkezdték dicsőíteni a kevésbé, ám még mindig eléggé gonosz kúszóistent, Torogot. Természetesen az Underdark és a hozzá közelálló településeken nem teremtett divatot, pontosabban nem vetette meg a lábát a tolerancia, aminek köszönhetően a labirintusvédők 300 éve eltűntek.


A tolerancia hiányát pótolva, az előitéletek száma fennségesen megnőt. Itt van például ez a..pincérlány. Csak nekem számolta fel a csudálatos duergarsert 7 ezüstért,míg a többiek mosogatóleve csupán 2 ezüstbe került. S miért? Az egy dolog, hogy a duergarser sokkal minőségesebb, de akkor sem kerülhet ennyivel drágábban. Meggyőződésem, hogy ez a szuka soviniszta. Rohadék kis féllány, biztos a nemiszerve is fél. Tőlem félhet! Muhahhaaha! A duergar így veszteget el 5 drágaságos, fénylő, a gazdijához visszakívánkozó aranytallért.




Nyolcadik Nap

Másnap erősebbnek érezzük magunkat, még a fényről jövők is. Tickwick és Falkrun párba szerveződik, ahogy Vedran és Errich is. Jómagam behúzódok az ivó legsötétebb zúgába, természetesen duergarkomlópárlatra, sokra. Az első pár mozdul ki először a kocsmából. Céljuk Erathis tempolmának papnője, akitől információkra várnak a pajzsra festett rúnaírásról. Megérkeznek, a papnő felismeri a rúnákat, bár semmi érdemlegeset nem tud mondani róluk. Az ember-törp kombó diskurál még egy ideig, találgatnak, majd egy borsos árú áldás után visszatérnek a sörözésem színhelyére. Ezúttal a másdik stealthelő pároson van a hangsúly. Útközben Charrakkal váltanak pár szót, majd Terrlennel, s kettőjüket összepárosítják, mint informátort és térképészt(a labirintusban lévő számunkra érdekes színhelyek feltérképezésére), és a hosszabb úton haladva (megtévesztés szempontjából)megérkeznek az elhagyatott duergar tanyára. Ügyet sem vetve a figyelő szemekre az utcai ablakon ügyetlenkedik be magukat a Grimmerzhul klán ex-székhelyére.

Grimmerzhul Trading Post

Bejutnijuk relatív kőnnyen ment. Az első szobában első cselekményként áporodott szagú ágyneműket szaglásznak, mivel semmi érdekeset nem találnak. A következő szobában már ágyneműket sem szaglásznak. Egyre nagyobb a sikertelenség, olyannyira, hogy Vedran nagy próbálkozásában az ajtó helyett a falon próbál átjutni. Hopp, hirtelen felfedez egy rést a falon, hm, titkos ajtó, nagy reményekkel bemegy rajta, bár újabb kudarc fogadja munkásságát. És így tovább a többi szobán keresztül. Sikertelenség, semmi megfogható és elvihető. Errich gyűjtögető életmódot folytat. Az utolsó még felderítettlen ajtón bejutva rájönnek az asztalon lévő levélből ( melyet Khedira címzett a leghatalmasabb, -jóképűbb és –szexuálisabb duergarnak a földön és alatta, térképpel Horned Holdba és „Itt találsz meg bikacsökű Kedvesem!”felirattal), hogy bizony ez a szoba a szoba, ahol Torrhen magáévá tette a Grimmerzuhl klán térképét. Egy ideig tö®prengenek rajta, hogy vajon megvásárolják-e a tanyát, és ebből a szobából létesítsenek-e szexoltárt!? Inkább csak kiosonnak.


A duergar tanyától megindulva Rothar kocsmája előtt szeretnének (hangsúlyozom figyelmen kívül hagyva az eredeti tervet, miszerint szétstealhtelve átjutni a városon különösebb figyelemfelkeltés nélkül) eljutni, amikor is egy mogorva, mély hang kiszól a kocsma bejáratából.

Brugg:

„ Ti gyanúsak lenni, hallottatok a sétálási vámról?”

Innentől kezdve csak Rothar nevett Bruggal. Beinvitálják a bigyedt szájú szuperstealthben lévő csapattagjainkat a kocsmába, ahol meghívatják az egész ivót. Itt jönnek rá, hogy maga a hanyatlöki nem lenne olyan rossz hely, ha Brugg nem épp itt töltené az idejét, hisz kellemes kis céges bulit tartanak a Berskkel dolgozó istállófiúk. Még Terrlen is visszafordul az ingyen ser hallatán. Brugg elkapja az ivóhordóját, mindenki elé ser kerül. Mindenki iszik. Vedran és Errich izzadnak, várják a végkifejletet. Közben kapnak egy vámilletéket is, méghozzá a beszélgetési vámot. Szorul a hurok, a két lövész pedig egyre mélyebb árokba ássa magát. A kivezető út 50aranyba kerül. Errich durcássá válik, nem hiszi el, hogy milyen helyzetbe kerültek. S nagy lendülettel hozzávág Brugghoz 40 aranyat, s közben ugyanazon lendülettel távoznak. Brugg utánuk néz, (izgalom a tetőfokán, vajon mi lesz Brugg lépése?, dobpergés), majd Rotharra és rendel mégegy kört.


A kocsmába visszérve elsírják történetüket Bruggal (Torrhen hangosan hahotázik), s választás elé állítják díszes kis társaságunk a következő célpont kérdéskörben. Persze ők Bruggra szavaznák, pontosabban az ő likvidálására.
Hogy, hogy nem, a többség mégiscsak a relytéjes idegennel (ki levelet küldetett nekünk, s miről sejtjük, hogy CSAPDA!) való találkozásra voksol.

Rendezvous

Mendegélünk, mendegélünk, egy kis kő mellett elfordulunk, zsupsz, egy Minotaurusz!
Erre mi: „Ha már Minotaurusz, akkor legyen harc!”


Se szó, se beszéd két Tiefling is előbukkan a semmiből. Mielőtt pár érdekvédő szót hallathatnánk már történik is a vérengzés. Az egyik bizonyosan vérszegény volt, hisz saját képességeinkhez képest túl hamar végzünk vele. Majd hatalmas taktikai felkészültségünkről tanúbizonyságot téve mégrosszabb helyzetbe keverjük magunk, amikor az utolsó menekülési útvonal térképészeti kvótáját is feladjuk, teret engedve a Minotaurusznak (akiről közben kiderül, hogy rituáléval életre keltett bronz szobor), hogy a kiút elé görgesse a követ. Duergar érzékeimmel a varázslók kezét sejtem a dologban. Közben a heves csatában a másik tiefling is kiterül. Már csak a Mini maradt..
Kérdés, hogy vajon ki marad élve a halál-zsákutcában?


A Holtak Könyve – Kilencedik játékalkalom

View
08 A Nagy Szökés és a Hegy Gyomra

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

22.08.2012 – Szerda


The Horned Hold

Az adrenalin még összpontosítja figyelmünket, ahogy az utolsó ellenfél is lemészárolva hullik darabokká idegesen süvítő fegyvereink előtt. Tudjuk, időnk nincs, esélyünk megannyi se, de a remény, az örök noszogató, lüktet szinapszisaink tekervényeiben.


Még az izzadságcseppek sem kezdtek el lecsöpögni rólunk, amikor gyors szemle után a legnagyobb ajtón a szobában látunk egy érdekes lakatot. Számzáras, és egyértelművé válik, hogy hülyebiztos is. Szóval, ha ki szeretné nyitni csapatunk, utána kellene járni a nyitókódnak. Ha van olyan.

Keresgélünk, felborítunk, szemetet túrunk, rendetlenítsük az egész szobát. Erre Falkrün ugyanaz ajtó szélébe vésve talál egy számsort:

1

11

21

1211

111221

Elkezdünk agyalni, vajon megoldást nyújthat-e ez számunkra, vajon segít-e menekvésünkben. Egy ideig nem sokra jutunk, de Falkrün csak dermedten néz a számjegyekbe. Lehet az adrenalin, lehet a sörhiány, vagy egyszerűen egy magasabb erő vezérli intuícióját, de hirtelen odaugrik a lakathoz, és elkezdi forgatni, mire az kattan. Izzadságtól sikamlós kezeivel továbbteker, néha megmakacsosodik a zár, de Ő nem adja fel, újra és újra próbálkozik, mivel a folyosóról már ide-ide hallani fogva tartóink bajjósló mocorgását. Tudjuk, ha az ajtó mögött nem lelünk valami hasznos csodafegyvert, végünk. A kint lévők már szinte bejutottak, mire végsőt kattint a zár s nyílik. Falkrün letépi a reteszt, s elénk egy folyosó tárul. Mindannyian beugrunk, retesszel és lakattal egyetemben. Errich ügyesen áthúzza a reteszt az kapu külső fogókilincsein, Falkrün pedig még átnyom rajtuk egy kötelet.

Kiderül, kijutottunk a Horned Holdból, s újra a labirintusokban vagyunk. Hitetlenségünket csak megkönnyebbülésünk párolja. Nem morfondírozzuk túl a dolgokat, s óvatosan, még mindig odafigyelve visszamegyünk a Seven Pillared Hall-ba.



Seven Pillared Hall

A Half Moon Inn-ben iszunk sört, iszunk duplát, majd Errcih érzelmektől túlhevülten ráhuppan az egyik asztalra, mire Bennik lecsitítja lantját, érezvén, eljött az áhított pillanat, és a csúcsforgalomban lévő népség nagyja odafigyel a mondanivalóra:

A Mágus Mentőakció

Mondd barát, hallottad-e ezt a csodát,
Mert ha nem, fogd be a kicsi pofád
És halld lantom lágy dalát.

Igaz történettel állok eléd,
Mivel kalandorok írták eme regét.
Nem lesznek benne sárkányok,
Se dús keblű szűz lányok.
Egy mágus lesz a főszereplő
Kinek a segítségére sietett
Négy hős tapasztalatszedő!

Volt egyszer, nem is olyan rég, hogy egy veremben
Tickwick-el szemben három hobgoblin megjelent
Egy fényesen megvilágított teremben.
Tudta az ember, hogy ennek a fele se móka
Hiába lehet Ő ravasz, mint egy róka.

Nagyobb volt a goblin arány,
A kiút pedig igen silány…
De sejtette a hős, hogy ez még nem a vég,
Mert a bloodreaver-eknek rabszolga kell még.
Úgy, hogy reménykedett még a csodában,
Hisz a bátyó felkutatása tartott még javában.

Hiába kereste szegénykém az egérlyukat
Bekerítették, mint a farkasok a nyulat.
De a mágus szeme felcsillant,
És a szomorúság elillant,
Mikor az ajtó megreccsent
És a külvilág behányt egy ismeretlent,
Kinek a szeme se rezzent!
Kapzsiságot és gonoszságot sugárzott,
Fehér szakálla pedig hullámzott.

Nyugodt, lassú léptekkel beljebb lépett,
Hunyorítva, fenyegetően végignézett.
Az idő egy pillanatra megállt
Mikor a mágus és duergár szeme összetalált.
A goblinok nem tudták ezt mire vélni.
Ha engem kérdeztek, elkezdtek félni…
A mágus csak állt és várt.
Lehet, hogy kiutat talált?

A földalatti volt, ki megtörte a csendet.
Szavai durvák és szaratóak voltak
De a hatása, az biza meglett,
Mert a goblinok már fostak.
Persze Őket sem kellet félteni,
Hisz a létszámuk az nagyobb volt.
Hiába osztotta a szót a törpezseni,
Három a kettő ellen jobban szólt.

Látta a fehér szakállú, a szócsatának lassan vége,
A goblinoknak ez az ember nagyon kéne.
De ő osztozkodni nem akart,
Úgy, hogy inkább fejet vakart.
A jel ezzel kérem szépen le lett adva.
A levegőben nyílvesszők süvítenek
A goblinok sorsa meg lett szabva…

Tickvick öröme egyre csak fokozódott
Hisz a jószerencse rámosolygott.
Öt a három ellen már igazán jobban mutat
A mágus bemutathatja mire is képes maga a tudat.

Komoly csata kerekedett a szűk teremben.
Nyílvessző-zápor, fém csikorgása zengett hevesen.
Mágikus tűzgolyók szikrázva repkedtek az ellenfél felé
És Tickwick Sparkstealer sose nem talált mellé.

Persze minden jónak eljön egyszer a vége
Ha egy vézna tünde is bekerül a harci képbe.
Igaz, hogy a jó szándék az megvolt, goblint akart lőni a szerencsétlen,
De csak egy három méter átmérőjű söröshordót lyukasztott ki éppen…
Így aztán a terep csuszamlóssá vált
A fél banda hason találta magát.

De hogy nehezítsünk még a dolgokon
Megjelent egy mágus a rossz oldalon.
A varázscsapások mind a két oldalról egyre csak jöttek,
A vértócsák pedig a körülöttük lévő sörben hatalmasra nőttek.

De ha őszinte szeretnék lenni,
A két jóképű dalia és a hegyes fülű tünde amióta betalált,
Inkább ki kellet volna a szűrüket tenni.
Hisz az tünde feladta, ahogy a nyílvesszője a hordóba talált,
A jó erővel megtelt törpe pedig inkább oda-vissza csúszkált.
Az aranyos kis félszerzet viszont másra koncentrált;
Szerintem a fejében egy asszonnyal hált…

Most a kapzsi meg a bölcs megmutatta magát
És a büdös hobgoblinoknak jól eltángálta a farát.
Mind a kettő erősen összpontosít
És egy-egy gyilkoló gépet az ellenfélhez hasít.
A duergárnak egy árnymaci lett a szüleménye,
Kitől nem egy földi halandó keményen félne.
A varázsló egy tűzharcossal állt elő,
Kinek ereje, mint a sziklakő.
Szétcsaptak és szétzúztak,
Jól be is mutatkoztak!

A harc itt most már véget ér,
Minden csupa sör meg vér!
De a háború számukra még csak most kezdődik
És a Bankrot-alakulat új kihívások elé vetődik.
Úgy, hogy papírt, pennát ide nékem
És imádkozzunk, a félszerzet a túlvilágra át ne lépjen!


Ahogyan az utolsó szó is elhagyja száját, a már egy ideig a felszín alatt meghúzódó csönd tapinthatóvá válik. Valaki a közönségből elkezd tapsolni, amely üdvrivalgásba eszkalál. Errich szemeibe könnyek gyűlnek, s felfelé nézve szüleihez intézi szavait: „Veletek vagyok.” Sörrel kínálják, ám Ő visszautasítja, s sírva indul aludni. Útközben odadobja Erra-nak: „Pedig most egy félszerzet szerető ölelése segítene.” Először esik meg, hogy Torrhen és Falkrün együtt hahotáznak tiszta szívükből. Amikor ez leesik Nekik, Torrhen arrább ül egy asztallal, s ott fejezi be italát. A móka és jókedv hevülnek, s mi kalandunktól kimerülten nyugovóra térünk.



Hetedik Nap

Reggel ülünk és azt tárgyaljuk, mitévők legyünk tovább. Először is, vár ránk Terlen, hogy elvigyen minket a trogloditákhoz, ami jól is jönne, mivel örülnénk még egy kis harci tapasztalatnak mielőtt visszatérnénk a Horned Hold-ba (ugyanis számos a seregük). Eldöntjük, veszünk potion-t, még ha drága is, mivel az utóbbi alkalommal, szégyen vagy nem, ez mentett meg minket.

Kicsit tartunk a gonoszságra törő szervezetségre a városban, így eldöntjük, megkíséreljük az észrevétlenebb közlekedést. Így Vedranra bízzuk a feladatot, hogy ellopakodjon Norristo-ig 5db gyógyíros fioláért (kinek boltja előtt egy nagy izzadó őr áll eme alkalommal).

Közben érdeklődik a társaság, vajon törpe sorsosztozkodójuk, hogyan fejtette meg a Horned Hall-i megmentő zár titkát? És akármennyire is bravúros eszességre utalt a kódtörő képessége, még sincs elég esze elmagyarázni a többieknek, főleg Tickwick-nek, aki meg is haragszik ezért. De miután végigírja mindet papíron, egyértelművé válik, hogy minden sor az előzőnek a számait sorolja két számjegyenként (vagyis elmondja hány volt melyik számjegyből egymás mellett):

1 11 21 1211 111221 312211 13112221 1113213211

Mire Vedran visszatért, Errich a soros a lopakodásra, hátha megleli Terlent. Az úton odafelé, Charrak fixálja szemével és beéri a félszerzetet: „Van egy kis probléma…” Ugyanis pénzt kapott azért, hogy átadjon nekünk egy tekercset. Egy kapucnis, felismerhetetlen alaktól kapta, aki félelmet ébresztett benne. Ezért kap némi jutalmat, még többért viszont elárulja, hogy a mai napra a duergárok elkezdtek kipakolni a Seven Pillared Hall-ból. Miután elbúcsúztak, Errich megleli az útikalauzunkat, kinek sört ígér (amire Erra egyre szürkébben tekinget rá).

50 aranyért cserébe le visz minket a hegy mélyébe. Meg is beszélünk egy közeli találkát, addig pedig mi leülünk egy utolsó, út előtti megbeszélésre. Errich elénk rakja a tekercset:

Your actions against the duergar are commendable. I am in a position of power in the evil organization behind the duergar’s actions, and I wish to help you defeat my comrades. I have been seeking a way out of the organization, and I believe you can help me. Follow the attached map so that we can meet in secret. The map shows a small chamber off the Road of Shadows just outside the Seven-Pillared Hall.

Torrhen-nek magánál is jobban bűzlik, de ezen majd később gondolkodunk. Tickwick a levelet a tűzre veti, a mellékelt térkép pedig Errich-nél nyugszik.


The Cisterns

Megleljük Terlent s az bevisz minket az útvesztőkbe. Érezzük, az út lejt, és idővel egyre nedvesebbek, mohásabbak a falak. Egy barlangfolyosóig vezet minket, ahova már nem hajlandó követni, majd kint megvár. Bent három lényt látunk, két trogloditát (kik buzogányokat szorongatnak) és egy szájcsápos, kukacszerű lényt – egy gricket.


A hosszadalmas, nehéz harc el is kezdődik, s nemsokára az ellenséghez csatlakozik még egy sámántroglodita, ki átkokat szór fejeink fölé. Émelygünk a bűztől, bénázunk, potion-t iszunk el egymástól, de a végén csak mócsinggá csapjuk a rossz szagúakat s barlangi kedvencüket. Ez a bankrotkarma.






A Holtak Könyve – Nyolcadik játékalkalom

View
07 Fordul a kocka

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

16.08.2012 – Csütörtök

The Horned Hold

Kikecmeregve Mukrelmur szobajaból az utunk a cellákba vezetett. Továbbra is megjátszva hogy megvagyunk kötözve és meggyötörve…. Ahogy bejutottunk a cellaterembe egy gyors felmérés következett, mivel is állunk szemben. Errich meglepett arcot vágott, amikor megpillantotta, hogy ez nem egy szokványos börtön. Nincsenek rácsok se külön cellák, helyettük 3 hatalmas és mély gödör volt kiásva. Az egyik vízzel teli a másik kettő meg rabokkal megtelt, kik le vannak láncolva.


A megkötözött kalandorok egymásra néztek, és egy seggrecsappásal Torrhen megadta a jelet hogy itt az idő kiszabadulni. Első ránézésre az esélyek ki voltak egyenlítve 5 az 5 ellen, de az erőviszonyok csak a harc folyamán derültek ki.

Három jól megtermett duergarral meg két fura ördögre hasonlító lénnyel álltunk szemben.

Errichnek, kis vékony kezeinek hála, gyorsan ki sikerült szabadulnia a kötelek fogságából, a többiek követték, de csak Vedran ügyeskedett közülük. Ezzel a kis mutatványunkkal sikerült meglepnünk őket, de végül nem értünk el vele túl sokat hisz mindenki mellé talált. Az őrök gyorsan feltalalták magukat és már neki is álltak viszaverni minket. Hosszú, nehéz csata elé neztünk, Tickwick és Falkrün nem tudtak rögtön kiszabadulni, a törp egy pillanatban annyira próbálkozott, hogy a nagy erőlködésbe elfingta magát. Talán emiatt vagy az istenek a mi oldalunkra álltak, nem tudni, de a csata jó irányba fordult. Igaz, hogy sok nyilvessző szállt mellé, igaz hogy nem egy duergar kalapács vagy ördög fattyú tüskéi találtak meg bennünket, de mi kitartóak voltunk és sikerült a végén legyőznünk őket! 5 perc kemény harc után mindenkiről csurgott a verejték, tiszta vér meg korom volt mindenki. 5 meggyötört kalandor állt a veremben, tudtuk, a csatát megnyertük, de a haborút mé nem, hisz ki kell jutnunk a várból.
Az első dolog, ami az eszünkbe jutott, kifaggatni a rabokat. Nagyreszt emberek meg felszerzetek voltak láncra verve, igy Errich kezdett el kérdeseket feltenni. Mind kiderült jópáran Domppeperöl származnak, igy Errich először a szüleiről kérdezősködött.A következőket tudtuk meg:

  • Errich szülei még élnek
  • Két félszerzetet elhurcoltak (talán a felszerzet csaladjárol van szó?)
  • Mikor ide hurcolták őket elhaladtak egy ketszarnyu ajto melet (talán a kijáratról van szó)
  • Lehet hogy az egész pereputy mögött a gnollok állnak??
  • Hadseregtoborzasról lenne szó? Vagy valami felsőbb célról?

Miközben a párbeszéd ment a rabokkal Vedran kutatni kezdett a szobában és rálelt egy titkos ajtóra, hegyes füleit rátapasztotta és valami sercegést halott, tűzre emlékeztette, de emellett ordítozást is ki lehetett hallani. Tanácstalan volt, hogy benyisson e vagy hagyja a fenébe az egészet.
Eközben Torrhen kezébe vette az egyik halott duergar harci kalapácsát és belevágta a vízbe, megfordult, kiment a teremből és Mukrelmur szobája felé vette az irányt, de valami belső hang azt kiabálta neki, ne tegye, igy aztán meggondolatlanul a szemközti ajtón nyitott be. A teremben 4 ork tette a dolgát meg egy hatalmas ogre aludt az ágyban. Egy pillanatra nem lehetett tudni, ki van jobban meglepve. Az őrök, kik nem tudták mire vélni, hogy az ajtóban áll egy meggyötört duergar vagy maga a földalatti, ki nem tudta, miert is nyitott be ide. Lépnie kellet, mert tudta hogy különben nem lesz jó vége.

Nagy lazassággal csak ennyit szólt:

“Huuu én nem ezt a termet keresem”

és bevagta az ajtót maga után. Mikor belépett a börtönverembe Vedran épp kilépett a titkos ajtó mögül magyarázva hogy ez az nagy góréhoz vezet, úgyhogy próbalkozunk valami más úttal. Torrhen elmesélte, kik találhatók a szomszédos szobában és arra jutottunk, hogy külön kellene választani az ogret az orkoktol igy nagyobb esélyünk lesz hogy élve kijussunk innét. Ezzel mindenki egyetértett és mindenki elfoglalta harci pozícióját. Mindenki, kivéve Torrhen-t, aki morcosan elindult vissza az őrökhoz, szidalmazva minket hogy már megint ő csinál mindent…
Belép a terembe és rögtön hazudozással próbalkozik.

“Ébresszétek az ogret, a nagy úr a segítségét kéri”
“ Ébreszd te ha mered, mi aztán nem fogjuk”

Torrhen erre odalép és kiabálni kezd.

“Ébredjél te lusta disznó, a nagyúrnak kellesz!”
“Oboldot felebreszteni büdös duergar, Obold mérges, Oboldnak nem parancsol senki, föleg nem egy büdös, szakadt duergar!!”

Nah Torrhenek több sem kellet, hogy rájöjjön, ez hülye mint a tök…de egy kis arany biztos meglágyítja a szívét.

“A börtönveremben a segítséged kell, ezért gyere velem, a nagyúr így rendelkezett. És ha velem tartasz, minden egyes lépésedért a veremig arany üti markodat”

Az Ogrenak több se kellet, nagy boldogan előre indult, büszkén lépkedve, milyen jó kis üzletet csinált. Az aranyból persze nem lett semmi, és pár másodpercen belül az ogre már a saját taknyában feküdt holtan…

Nagy nehezen de sikerült Ursumot újra ravennünk hogy menjen előre, terelje el az orkok figyelmet és mi addig hátba küldjük őket. Torrhen beszaladt a szobába, felugrott az ogre ágyára és elkezdet pattogni meg hülyesegeket beszélni. Mind a 4 őr ráfigyelt, bár az egyik gyanút fogott és a keze már a fegyveréért nyúlt. Eközben mi a hátuk mögé osontunk és elkezdtük círni őket. A kis helyiseg meg a mi bénázásunk miatt a csata tovább húzódott mind kellet volna, Torrhen majdnem oda veszett, de végül sikerült kihúznunk magunkat! De még mindig ki kell jutnunk a várból! Erőnk minimálisra csökkent, ha itt megpihennénk, tuti hogy karddal a gyomrunkban végeznénk…kezdjük el felkutatni a szobát…?!!!?


A Holtak Könyve – Hetedik játékalkalom

View
06 Az "igazán frappáns" terv
06 Az "igazán frappáns" terv

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

09.08.2012 – Csütörtök

Az „igazán frappáns” terv

Miután sikeresen megfejtettük a levelet, elhatározzuk, hogy nem is nagyon húzzuk tovább az időt, elindulunk Horned Holdba, felkutatni a duergarokat. Ám mielőtt még valóban nekivágnánk, Errich gyorsan elszalad Bennikhez, és átadja neki az igért dalszöveget azzal, hogy inkább majd egy kis gyilkolászás után olvasná fel, majd megkéri a bárdot, hogy ha teheti, a helyesírási hibákat javítsa ki, mivel – ahogy eddig is sejtettük – a kis félszerzet barátunk nem járt iskolába…
Tehát immáron egy térképpel a hónunk alatt elindulunk a kijelölt ösvényen, amelyen nem is jutunk olyan messze, amikor pár alakot pillantunk meg. Nevezetesen négy embert előttük egy törppel, aki pökhendi járásával és félrebillent koronájával gyorsan felkelti érdeklődésünket. Mint megtudjuk, az ő személyében Thain Cardanasszal van szerencsénk, aki nem kisebb személy, mint a jövőbeli Cardanas klán alapító tagja, egyszersmint a labirintus jövendőbeli királya és uralkodója.
Bemutatkozásul kezet nyújt felénk, miután meghajlást, hajbókolást és kézcsókot vár tőlünk. Falkrünnek azonban nincs ínyére az efféle gőgösség, ezért feleletül inkább baltája lapjával ad egy cuppanóst a szóban forgó kézfejre. Ettől Thainnak is kinyílik a bicska a kezében, és fegyvere után nyúl, mire Errich (talán látván az ellenfelek erejét, vagy csupán elkerülvén egy felesleges csetepatét) térdre rogy, és a törp elnézéséért esedezik. Erre Thain szíve megenyhül, és uralkodói erényéről tanúbizonyságot téve, megkegyelmez nekünk, sőt látván Falkrünben a buzgó harci vágyat, leendő hadseregébe invitálja a csapatunkat.

Eme nagylelkű felkérést udvariasan visszautasítjuk, több okból is:

  1. A nagyotmondó törp szavai sokkal ékesebbek, mint harci öltözete, nem beszélve finoman szólva is hiú ábrándjairól.
  2. A törp koronájának mágikusságát megvizsgálva Tickwick közli a bandával, hogy egy egyszeri vásári kacatról van szó.
  3. Végül pedig egyszersmint summázva az előbbieket: Thain barátunknak egyértelműen nincs ki a négy kereke.
    Szelid búcsút veszünk tőlük azzal, hogy a jövőben talán még beállunk, ha tényleg úgy alakul hogy a törp valamilyen csoda folytán tényleg letaszítaná Saruun Mágusait az uralkodói posztról.

Horned Hold

További pár órás menetelés után végül megérkezünk a hatalmas három tornyú erődítménybe, Horned Holdba. A tükörsima téglafal akár az égig is emelkedhetne, ha éppen nem egy hegy belsejében lennénk.



A vár egyetlen bejáratának az a rácsos kapu tűnik, amelynek túloldalán 5 jól jókora ork őrt veszünk szeműgyre pár (majdnem ugyanannyira jókora) sziklatömb mögül. Mivel mi sem szeretnénk udvariatlan vendégek módjára ajtóstul rontani az oroszlán barlangjába, egy tervet eszelünk ki. Méghozzá azt, hogy eljátszuk saját magunkat! Kivéve a mi duergár barátunkat, Torrhent, akinek barátságtalan ábrázata, csípős nyelve és nem utolsó sorba duergár mivolta ezúttal pont kapóra jön nekünk. Ő lesz ugyanis a magányos, önjelölt, pénzsóvár fejvadász Gerzsony Krasznahorka (tehát szinte csak a nevét változtatta meg), aki elfogta, elkábította és gúzsba kötve a rabszolgatartók elé hozta a négy szabotőrt, akik már régóta borsot törtek a duergárok orra alá.
Az orkok tanácstalanul fogadtak bennünket, ábrázatukon látszik, hogy ők alighanem csak verekedni vágyó, idegenek fogadására lettek kiképezve. Hivatják is gyorsan Urwolt, hátha ő tudja, mi a teendő a kézre kerített négy jómadárral.

Urwol azonban nem tudja mitévő legyen, ezért bizonytalanságában mellénk rendel még két őrt, és ő is inkább egy feljebbvalójához vezet bennünket. Csapatunk leszegett fejjel, ám óvatosan leskelődve menetel libasorban, közben szobáról szobáról haladva egyre csak azt látjuk, hogy mi bizony bekerültünk a méhkaptár kellős közepébe. Már a második toronyban járunk. Itt a falakon különböző kitömött trófeák lógnak, olyan szörnyeké, amelyekről csapatunk leghősiesebb, legtöbbet megélt tagjai is csak a gyerekkori rémtörténetekben hallhattak ezidáig. Ezen a ponton gondolkodunk el rajta, hogy valóban jó ötlet volt-e megkötözni magunkat, és önként besétálni azokhoz a duergárokhoz, akik Agyszívókkal és Kampós Rémekkel díszítik az amúgy egyhangúnak tetsző vár falait.

Rondardhoz érve látjuk, hogy ő sem akar semmilyen ballépést elkövetni, és egy kis hangulatingadozástól vezérelve netán ott helyben lemészároltatni bennünket. Szerencsénkre vagy nem szerencsénkre úgy gondolja, hogy talán a főnök még örülni is fog a szájába repült sültcsirkének. Újabb szobákon menetelünk át, majd egy hídon, és közben már nem csak duergárok, hanem orkok és egy fenenagy ogre is gazdagítja látnivalóink igazán színes tárházát.
A már sokat emlegetett Murkelmor Grimmerzhul ajtaja előtt megállva Errich és Tickwick lopva összenéznek egy pillanatra, hogy bátorságot és némi reményt keressenek a másik szemében, ám ekkor tudatosul csak bennük igazán, mekkora csávába is keveredtek. Se tervük, se B tervük, sőt még csak elképzelésük sincs, mi lesz a sorsuk, és hogy hogyan fognak innét kikecmeregni.
A szobába érve újabb őrök hada fogadja őket, továbbá egy igen lármás veszekedés. A klán feje, Murkelmor ugyanis éppen agyba-főbe szid egy másik duergár tisztet, és a hasznavehetetlen bagázs hibáit vagdossa a fejéhez. A háttérben azért két megtermett Gargoyle szobra fokozza a hatást. Mi csak remélni tudjuk, hogy igazából is csak faragott kőszobrokról van szó, semmint igazi Gargoyle-okról.



„Ha nem lennének köztünk gyengék, akkor nem lenne szükségünk a varázslókra!” – kiabálja Mukrelmur dühösen a megszeppent duergárnak. A vezér kalapácsa olyan hatalmas, hogy a látványától Vedran nem hogy elf-intorodik, de még a bokájánál is csorogni kezd a víz…
Miután Murkelmor kiüvöltözte magát, Gerzsony Krasznahorka hebegve megkezdi kis meséjét, hogy ki is ő, honnan jött, és hogy mit keres itt ezekkel a lényekkel. A félelem és az izgatottság azonban még e jól megedzett hazudozó elmét is kikezdi, története pedig nem cseng olyan hihetően, mint ahogyan azt mi szeretnénk. Tickwick látván, hogy Murkelmor eszén, lehet nem lesz ilyen könnyű túljárni, úgy dönt, halálközeli állapotot színlelve arcra veti magát, ezzel is azt bizonyítva, hogy Gerzsony Krasznahorka mennyire ellátta a bajukat. Errich felsegíti az emberpalántát, majd nem tettetett dühében elkiáltja magát:

„Dögölj meg, hogy felgyújtottad a falumat!”

Ez a fajta düh és szánnivaló tehetetlenség már sokkal jobban tetszik a duergár vezérnek. Kezdi látni, hogy ezek itt előtte igazat beszélhetnek. Gerzsonynak felajánl egy munkát itt Horned Holdban, ahová majd bejelentkezhet, miután pár őrrel elkísérték a rabokat a börtönbe. Vedran is megpróbálkozik valami hasonlóval, és felajánlja kémkedő tehetségét cserébe az életéért, ám az ő szavai csupán egy elf-olytott nevetést harcolnak ki a duergaroktól…



A Holtak Könyve – Hatodik játékalkalom

View
05 A Romantika Setét Oldala

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

01.08.2012 – Szerda


Hatodik Nap

Chamber Of Eyes

Miután mindenki megpihent, elmegyünk a megmaradt csukott ajtóhoz hallgatózni. Errich bekukucskálván a kulcslyukon, asztalnál ülő sziluettek csörgését, röhögését, majd elégedetlen mormogását hallja. „Megint csaltál!” – hallja tájszólásos goblinul. Feltételezni merjük, hogy a játékteremről van szó.

Kidolgozunk egy kockázatos, ám ígéretes taktikát: Errich majd közönyösen benyit, mintha már elégelné a munkát. 30 arannyal elkezd játszani, „barátkozni”, s kérdezősködni, mivel „újonc”, és közülünk csak Ő tud goblinul. Ha ez nem jönne össze, akkor fürgeségéhez híven kifut, s mi lecsapunk követőire.

A többiek fegyvereik mögé rejtőznek, míg Errich elé sörözős goblintársaság tárul, mire blöfföl:

„Na, végre megtaláltalak titeket!!”
„Félszerzeteket is bevesznek?” – Kérdik sörmámoros meglepetéssel.
„Jó harcos vagyok.” – Így Errich.
„Mesélj erről…” – Váltanak barátságosabb frekvenciára a goblinok.
„Sok rosszarcúval találkoztam már!” – büszkélkedik őszintén a kis küldönc.

Erre ketten felkelnek, s átkarolva invitálják: „Gyere, kockázzunk!”

A csevegés közben sok hazugság és féligazság hagyja el a büdös ajkakat. A legtöbb főt rabszolgasorsba hajtó rekorder egészen nyolc szerencsétlennel büszkélkedhet. Errich erre bajtársai neveit teszi gúnnyá, mintha azokat jutatta volna hasonló végzetre, amin mindannyian szívből nevetgélnek. Trükkel részegíti a goblinokat Errich, ugyanis a második korsója után, rendszeresen az álla alá „ekszeli” a tartalmát. Megmondják Neki, hogy a rabszolgákat duergárok vitték el. Itt-ott, a kockában lévő szerencséje miatt, rezeg a bizonytalan léc Errich szavai hitelessége alatt, ám egyre jobban összehaverkodik a társasággal, amíg el nem vét egy enyhén ittas s igen figyelmetlen hibát. Kijelenti ugyanis, hogy nem látta Krandot. Erre egy goblin kimegy szétnézni, akit a Bankrot többi tagja csendben el is hurcol, ám Errichről gyorsan kiderül, hogy egy bloodreaver áruló, s így életét mentvén kimenekül.

A bekövetkező csata gyorsan lezajlik, páran rejtett ajtó mögül támadnak ránk, ám mit sem ér ez nekik. Az utolsó életben maradt ellenséget Ursum tartja fogva. Tikwick eddig nem látott hidegvérrel, ám a tőle megszokott humorérzékkel fenyíti a részeg goblint. Életének Falkrün vet könyörtelen véget. Ennek örömére a játékszobában lakmározunk kolbászból, s letudván a Chamber of Eyes-t, visszatérünk a városba.


Seven Pillared Hall

A fogadóban viccelődünk Erával, bizonygassuk fogadott fia nemsemmiségéről, s Errich további indiszkrét hódításain mosolygunk.

Ezután összébb húzódunk Falkrün intésére, ugyanis észreveszi, hogy eléggé hangosan és nyíltan kezeltük eddig egyre veszélyesebb tevékenységeinket. Megbeszélés alapján úgy döntünk, hogy tapintatosabbak leszünk a következő kémjelöltekkel: Charrak, Surina és Norristo.

Falkrün ellátogat Ulthandhoz, s elad két talált smaragdot (a harmadik Torrhennél nyugszik) 200 aranyért, majd letér aludni. Errich elmegy Rotharig, a másik fogadóig, ám eldönti, inkább nem feszegeti szerencséjét, ugyanis eléggé gyanúkeltő hely.

Torrhen pedig betér Gendarhoz, a sötét elfhez. A ürge kopasz, szemtapasz van rajta, tele van fülpirszingel, s savanyú képet vág a duergár láttára. Nem tesz sokat Torrhen ajánlataira, ám előhozakodik egy sajáttal: ellopták az egyik áruját, egy scepter-t (varázspálca szerűség), melynek tetejét egy koponya díszíti. Duergár tolvajokra gyanakszik. Ha ezt vissza tudnánk szerezni, akkor fél árért be fog valamennyinknek szerezni csudás felszerelést. Mindeközben fekete tőrjével játszik. Idővel a két egoista kapzsisága egymást teszi próbára, ám Torrhen Gendarhoz képest csak egy arrogáns amatőr. Pénzétől megfosztván a fehérszőrűt, a sötét elf elárul két ritka hírt:

  • a mágusoknak mind van egy medáljuk, amellyel hatalmas minotauruszokat képesek előidézni, ezáltal velük érdemtelen ujjat húzni;
  • a duergár Grimmerzhul klán étellel, itallal, s láncokkal teli ládákat viszegetnek (több mint amennyire szükségük volna) a Horned Hold-ba.

Miután kialudtuk magunkat, Torrhen, feszítvén a felé irányuló csapattolerancián, egy pár pénzalku után elárulja amit megtudott, s kitalált:

  • Tickwick testvére a Horned Hold-ban lehet, amelyhez a Road of Shadow vezet
  • A csudálatos ereklyéket Torrhenen keresztül 60%-os áron megvehetjük Gendartól, amennyiben ugye megleljünk a scepter-jét.

Tickwick gyorsan utánanéz Terlennek, aki elárulja, hogy az egyetlen ajánlott út a Road of Shadow-hoz a duergár tanyán át vezet. Visszatérvén a fogadóba elcsitítja Falkrünt, aki Errichnek ígéri elhallgatott infóját.


Grimmerzhul Trading Post

Mindannyian elkisérjük Torrhent a Grimmerzhulok közelébe, s míg a többiek lapulnak, Ő maga akcióba lép. Kint pakolásznak ketten, s vallomásuk szerint „csak ásvánnyal foglalkoznak”. Bent két rosszalkatú és igen szűkszavú duergárral beszélget, aranyat próbál szerezni, meg megismeri a szépséges Kedirát (kiről tudja, hogy nem könnyű kedvében járni).

Photobucket


Hódítani igyekszik, ám fordítva sül el a dolog. „Ezt még megbánod.” – Így távozik hősünk a tanyáról. Meglehet, ez volt a nyerő, mivel Kedira kiszalad utána, s innét már csak formalitások sorozata vezet a kielégülésig. Torrhennél előbújnak gyöngédebb vonásai, s hirtelen a nőstény szobájában lelik magukat. Kedira bevallja, hogy Murkelmor kirendeltje, Durelbeer sört húz elő, s gyors hörpintések között elpanaszolja, hogy régen szerették már. Lazulnak az övek, tágulnak az orrlikak, szőrök kandikálnak ki levegő után. Torrhen is egy ideje gatya alatt tarthatta fütykösét, ugyanis a háttal induló duerszex nyuszielemesre sikerül, s a nyolcadik, fájdalmas menet után álomba teríti a kéjben sikoltó szépséget. Megállíthatatlan keménylegénységét bizonyítván, Torrhen kirabolná Kedirát, ám jobbat gondolván mindent (arany, ezüst, meg egy orb) visszarak a helyére, s csak egy kódolt üzenetet másol át, a nőnek pedik otthagy egy ceruzacsókos szerelmeslevelet. Ahogy kifelé marsol elégedett testtartással, a két csúnya duergár csak értetlenkedni tud, aztán pedig fejüket fogják, mivel megértik, nem utoljára látták eme Torrhent…

A levél tartalma pedig ez volt:


A bokrokban Tickwick éles megfigyelésének köszönhetően gyorsan dekódoljuk az üzenetet. Ennyit tudunk meg belőle:

I am sending you some gold with these two guards.
Buy enough supplies for our new merchandise.
The gold should be enough for you to buy the same amount as you
did for the Dombpepe ones.
Get me some more information about the stirring in the hall.
The hobgoblins in the Chamber Of Eyes are getting more and more
greedy.
Krand is a great and disciplined soldier, but I have a feeling
he is not loyal to us until the end.
If we dont raise his sallary, he might spit something to someone,
and that is something we wouldnt want.
No one else should know of this business, except the ones
involved.
If it were to get known, the striped ones would be angered.
And no one should want them to loose their temper.
Post signum
I almost forgot
Save some of the gold for our rat
Murkelmor Grimmerzhul

Röviden:

  • Dombpepe-ét leégették, onnét szereztek rabszolgákat
  • valahonnét még újabb rabszolgákat szereztek
  • a Hall of Shadows-ban szokatlan mozgolódás megy végbe
  • a Chamber of Eyes-ban heverő hullák könnyen megvehetőek voltak, míg áramlott bennük az élet, főleg a Krand aki nem volt a leglojálisabb természetű
  • csak a beavatottak kell, hogy tudják, mi megy végbe a leplek mögött, ha ez másképp történne, a „csíkosak” méregbe gurulhatnának
  • sok pénzt kap a kém.

Innét folytatódnak kifürkészhetetlen útjaink…



A Holtak Könyve – Ötödik játékalkalom

View
04 Chamber of Eyes, Az antiklimax

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

24.07.2012 – Kedd


A pihenésünket Tickwick és Torrhen érkezése szakította meg. Röviden összefoglaltuk Torrhennek, hogy mi is történt, majd ott folytattuk a kalandunkat, ahol abbahagytuk. Egy ajtóhoz értünk, mely mögül goblin és duergár szót hallottunk. Úgy döntöttünk, hogy itt az ideje szakítani a bankrotos hagyománnyal, és megpróbáljuk a srácokat bekeríteni. Ezt az tette lehetővé, hogy felfedeztünk még egy bejáratot ugyanabba a helységbe. A terv az volt, hogy előbb benyit Falkrün az egyik ajtón, majd Torrhen a másikon, és BUMM!, mindenki meglepődik. Papíron működött is volna, csak az az apró részlet kerülte a figyelmünket el, hogy ők is hallottak minket. No, de ez nem befolyásolta Falkrün behatolását, melynek alkalmával 2 duergárt látott, és az előző csatánkból 2 sérült goblint. A terem egyébként szűkös volt, fáklyavilág világította meg, és a Falkrün felőli bejárattal szemben egy folyosó nyúlt tova a sötétbe. Már megszokott módon Errich támadott elsőnek, és arra szólította az előtte álló Falkrünt, hogy tegye szét a két lábát. Falkrün nem szívesen hall ilyet másik kantól, de hogy azért mégse lője ki törp heréit a félszerzet, úgy tett, ahogy Errich mondta, és utóbbi célbatalált. Mármint az egyik ellenfélbe. Eközben az egyik goblin a folyosó vége felé vette az irányt, feltételeztük, hogy segítségért szaladt. Ekkor Tickwick egy Scorching Bursttel pörkölt oda a kellemetlenkedő duergároknak, melyek közül az egyik valamilyen zöld folyadékkal próbál minket hatástalanítani, de sikertlenül. Torrhen mellbedobással támadot, okoskodott, de nem talált, viszont csúnyán megsebezte az egyik goblin. Tickwick egy Fire Warriorrel próbálkozott, amely szintén betalált. Torrhen újabb sebzést kapott a fajtársától, melyet Falkrün azzal jutalmazott, hogy agyonütötte a duergárt (nem Torrhent), majd Vedran biztatta a duergár kollegáját, hogy csak így tovább, meg igazán jó lenne már, ha látnánk valamit azokból a beígért képességekből. Ezt félreértve Torrhen ismét csevegést kezdeményezett a megmaradt duergárral, de nem tudott meg tőle semmit. Ahogy a harc tovább folyt, azt vettük észre, hogy a folyosó végén megjelent egy hobgoblin, kiáltott valamit, majd lelépett. Ekkor egy csuklyás figura szaladt végig a folyosón. Szerencsére ez mind nem terelte el Tickwick Tűzharcosának a figylemét a harcról, és ismét jól teljesített. Torrhen még utoljára megpróbálta szórabírni a még élő duergárt, mielőtt Falkrün végzett volna vele, de hiába, nem mondott semmit…

A csata után Vedran rájött, hogy nem nagyon tudott volna beleszólni a csata végkimenetelébe, ezért hogy hasznossá tegye magát, tett egy kis fát a pislákoló parázsra, hogy társai jobban lássanak. A hullákat átkutatva egy csomó second-hand holmit találtunk, és miután mindenki elégedett lett a felszerelésével, Errich elindult feltérképezni a terepet. Különböző csörtögéseket hallott, melyek egy része láncokra, másik pedig dobókockákra hasonlítottak. Továbbkutatva talált egy kis termet egy medencével, melyben egy szobor állt. Odahívott minket, hogy felismerjük-e a szobrot. Miután szemügyre vettük, megállapítottuk, hogy nincs mitől félnünk, és a víz is iható, ezért a csapat egy része meg is mosdott a vízben. Vedran hitetlenül és egy kicsit undorodva nézte végig, hogy társai abban a vízben mosdottak meg, amelybe előzőleg Falkrün belemosta a már említett törp heréit, de nem szólt, de nem ám…

Ezután visszatértünk az első folyosára, ahol a szökött goblinokkal találkozunk, és felderítettük, mi rejlik a két ajtó mögött. Az egyikben egy kódolt üzenetet találtunk, mely Krandhoz szólt.

Photobucket


Dekódolva, a következő szöveget kaptuk:

“Krand
I am sending your payment for the Riverdown slaves as agreed earlier
I hope your goblin scum did not torture these ones like the ones from Harken
I could hardly force them to do anything, and you know they need to be doing hard work deep in the mines
I have no use of half dead humans
My spy in the Seven Pillared Hall has reported that a lot of questions have been asked about the Chamber Of Eyes
You must be very careful from now on
Folishly running around and hunting people for slaves may cost us a lot

Murkelmor Grimmerzhul"

Hip-hop meg is fejtettük, és (többek között) kiderült a levélből, hogy EGY KÉM VAN KÖZTÜNK! Igazából nem, hanem a Seven Pillar’d Hallban, de ez pont elég volt ahhoz, hogy egymás gyanúsítgatásába kezdjünk. Érdekes módon, Torrhen személyiségében feltűnően sok tulajdonság megegyező, vagy legalábbis hasonló, mint egykori társunk, Wargharéban, de ez biztos csak véletlen! Minden esetre ő volt az első, aki feldobta a labdát, hogy biztos Tickwick a kém, mert rabszolgák, meg duergár logika. Erre Vedran felvilágosította Torrhent, hogy benne is legalább annyira (nem) lehet megbízni, mint Tickwickben, mert előzőleg ugye egyiküket sem ismertük, ezért ki tudja, mivel nem foglalkozik ő a kis duergár ópiumbarlangjában. Ez egy pillanatra elhallgatatta, de mivel ismét duergár logika, tovább szőtte elméletét, miszerint Tickwick a kém. Ekközben Vedran és Falkrün, a két haladó gondolkodású tagja a Bankrot keretnek, a tényeket vették figyelembe, és arra jutottak, hogy legvalószínűbb, hogy Charak a kém. Ha nem is, hát pech, de legalább a többiek is befejzték az értelmetlen eszmefuttatást. Mivel elég sok időt elvesztegettünk a vitával, ezért hogy bepótoljuk az elpocsékolt időt, egyből a kétszárnyú ajtón nyitottunk be, mert azok általában mókás dolgokat rejtenk maguk mögött. Ez most sem volt másképp…



Ami elsőre feltűnt, az egy ocsmány békaszerű szobor volt a terem másik végében, majd az a tény, hogy az egész termet szemek rajzai borítják, ami egyből arra engedett következtetni, hogy ez a Chamber of Eyes, mert ha nem ez az, akkor valaki piszkosul nem ért a termeinek az elnevezéséhez. Később biztosítottak minket róla, hogy igenis ez a C. o. E., de most vissza a fontos részhez: a földön vérben ázó láncok voltak a padlóhoz erősítve, a bilincsek egy része csukott volt, egy része nyitott. Állt még pár őr a szoborhoz vezető peremen, de ez még mindig nem ért fel a farkasszerű lény látványával, ami az arcunkba vicsorított azóta, hogy benyitottunk.



Elkerülhetetlen, a harc elkezdődött. A farkas jóvoltából beszorultunk az ajtóba, de szerencsére ki tudtuk használni a folyosókat mozgásra, ezért talán először a Bankrot történetében a harcban nagyobb szerepe volt a taktikának, mint a nyers erőnek vagy a vak szerencsének. No de, ezen nem tudtunk annyit gondolkodni, mert elő-előbukkantak már ismerős arcok, köztük Krand is. Miután megtizedeltük az embereit, próbált velünk megegyezni, de nem mondta neki senki, hogy velünk nem lehet, ezért inkább a sírba vitte az infóit. Győztünk ugyan, de a képességeink, vagy inkább képtelenségeink újfenn oda vezettek, hogy egy potenciális segítséget, vagy esetleg útmutatót kellett eltennünk láb alól. Ez a tudat eléggé lehangolta a társaságot, de volt már rosszabb is. Egyedül egy kulcsot találtunk Krandnál, amely egy kincsekkel teli ládikót nyitott. A megerőltető csata után alszunk egyet, miközben Vedran unalmában körülnézeget.



A Holtak Könyve – Negyedik játékalkalom

View
03 A nyomozás folytatódik. Chamber Of Eyes

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

HomeAdventure LogCharactersWiki MainClues

19.07.2012 – Szerda

Tickwick és Falkrün a Deep Gem Company-ban végzik dolgukat, ahol törpék sokasága teszi-veszi munkálatosságát. Egy pult mögött megpillantanak egy egy dolgában magabiztos törpefőnököt. Tickwick elkezd odanyomulni, mire Falkrün nyugtatja az erre morfondírozó fajtársait. A pult mögül Ulthand vezérel.
Nem sokat tud a felszínről, így nem is sok információval tud szolgálni, amelyek nem a hegyen belüli ügyeket illetik. Viszont megbíz bennünket az elveszett hátasa, Rendill a vaddisznaja előkerítésével. Gnollokra gyanakszik, hogy azok mészárolták le munkásait a labirintusok tekervényeiben. Falkrün törpeszavát adja, mire kap Uthandtól egy munkáskesztyűt szagmintának, és idomítási utasítást: Rendillnek ugyanis fütyülgetni kell és cuppogtatni szükségeltetik, másképp könnyen ellenünk fordulhat. Ezt pedig kevesen szeretnék.
A fekete gyöngyöt Uthand megcsodálja, szakértői hozzáállással figyeli, s ritkán szép minőségi tulajdonságai miatt kínál érte 500 aranyat, ám eme üzlet kimenetele Errich döntésétől függ majd.

Időközben…

Errich és Vedran Norristohoz indulnak. Annak háza nagy, labirintusi kövekből lett megépítve. Miután benyitottak, megszeppenve tapasztalják, hogy Norristo nem félszerzet, ahogy a pletyka meghazudta nekik, hanem tiefling. Szárított növények között Errich csak előremerészkedik a pöfékelő tulajhoz, annak érdekében, hogy ne essenek ki teljes nyálaknak. Eszébe vésve bajtársa különös érdeklődését, megkérdi Norristot, hogy tud-e a bolondító petrezselyemről. Enyhe meglepetésként éri ez a tieflinget, s megígéri, hogy cirka 10 arany per 5 személynyire valót próbál szerezni.

Majd…

Összefutunk félúton, mire Falkrün lenézően tekint Vedran és Errich gyávaságára, ám ezt gyorsan elfelejti, mivel annyiban marad a csapat, hogy Tickwicket és Falkrünt a másik kettő bevárja a fogadóban sörrel és étekkel.

Miközben Vedran ámulatára Errich zsebeléssel próbálkozik sikertelenül, a törpe és a varázsló lelépnek Noristohoz.

„Kihez van szerencsém, jó uram?” manipulálna a törpe, hátha kedvelői előnyre tesz szert; ám Tickwick gyorsan helyre hozza a morális hozzáállást: „Jó napot, Norristo.”
Azt mondja, hogy ő a Fallcrest-i Azaer Ház kirendeltségét működteti itt, s megkér, ne verjük nagydobra a nevét. Több információért Vadriárh-ot ajánlja, az alacsony és kopasz embert.

Miután összegyűlt a Half Moon Inn-ben (vagy ahogy viccből nevezzük most, Half Moon Incorporated), Tickwick félrevonul az anyjához, Era-hoz. Ott rálel Bennik-re is, a helyi bárdra, aki érzi, jön az ihlet, csak kellene hozzá egy kis segítség, s hátha Tickwick új, „fura társaságáról” tudna dalolni valamit…
Az ifjú varázsló diszkréten figyelmezteti az anyját, hogy tisztelet ide vagy oda, de az Errich-el vigyázzon, ugyanis az rá (az anyjára) van indulva.
Errich még mielőtt még az ingyen sör megérkezne (ugyanis Era vendégei vagyunk egész este), kiugrik egy cigire és (pénze híján) semmi másra Charrakhoz, utána pedig megkeresi Vadriárh-ot. Az ürge, furán tikkel, paranoiát sugároz. Mintha el akarna mondani valamit, de nem bír. Nem érdekli nagyon sok dolog, a pénz nem motiválja, Errich nem tudja szóra bírni. Ám, próbálkozik addig-addig, míg Vadriárh idegesen el nem küldi magától.

Era-tól kér tanácsot Tickwick, Vadriárh-al kapcsolatban, aki kideríti, hogy a Bennik-el szokott az szót váltani. A bárd megigéri, hogy elhozza a fickót (és fejből nem énekel többet Tickwick gyengéiről), ha a Bankrot csapat megdalosítja saját hőstetteit, amit majd ő a repertoárjába bír majd sorolni.

Errich és Tickwick között nő (!) a feszültség az utóbbi nevelőanyja miatt. Falkrünben ideális mennyiségű sör van. Errich kiáll szájharmonikázni, s mire befejezi, Bennik behozza magával Vadriárh-ot, aki hátizsákját óvja, melyben könyvei, iratai rejlenek.
Bizonygatásba kezdünk. Tickwick örül, hogy közénk fáradt a vendég, mivel mi segíthetünk neki. Vedran lazításra való felhívására kinyög két szót: „Torog – trogloditák”. Ezek után teljesen magába száll, s észlelhetően egy sötétebb aura terjeng körülötte, bár ő maga tisztaszívűnek látszik.

Rövid eszmecsere után, Errich pénzestől kiugrik a térre Charrakhoz, akitől 22 arany és két cigi ellentétében megtudja a következőket:

  • A gargoyleok gyakran szoborrá merevednek amikor nem aktívak, és bár se nem látnak, se nem hallanak, már 50 lábról [≈15.5m] érzékelik a legenyhébb rezgéseket is; harc közben is megdermedhetnek, s olyankor állóképességük megnő, közben pedig regenerálódnak; ellenük használhat valami varázslat vagy nyíl (mely röptüket megállíthatná), meg az hírhedt XP…
  • A trogloditák a hegy belső részében, víz közelben tevékenykedő békaemberek
  • Torogról nem mond semmit, mivel félő, hogy az majd kinyúl érte, hogy az alvilágba húzza.

Közben felkeressük Terlent, ám annak szüksége van egy pár napra, hogy felkészülhessen az alsóhegybe vezető útra.
Egy pár hiábavaló esti keresgélés után, és megnyugvás előtt újabb pletyka üti fülünket a Chamber of Eyes felöli mozgolódásról.

A csapat aludni tér, ám Falkrünnek nem jön az álom, így beleissza magát. Reggel vizeskannával ébreszti Errich, majd további ingyenes sör ígérete és Falkrün másnapos fájdalmai miatt meg is ússza dolgot.


Ötödik Nap

Elmegyünk a templomba, ahol szerencsét vásárolunk. Miközben Errich és Falkrün kimennek cigizni, és megosztani a félszerzet utolsó adag sörét (ez jó kihatással van a törpére), a többiek megtudják, hogy Torog „a király, aki kúszik”, ő a kínzókamrák és hóhérok istene, a jele [T], amely meglelhető a Shining Road bejáratára vésve. Ezt mind Faledhra-tól tudjuk meg, a papnőtől.

Chamber Of Eyes

Megindulunk végre a Chamber of Eyes-ba. Két óránk után egy terembe érünk, amelyben egy nagy, szemekkel díszített ajtó trónol, mellette két bajjósló szobor. Az ajtő mögött mocorgást észlelni.

Photobucket

Errich pár próbálkozás után felmászik a teremben lelhető erkélyre, s elrejtőzik ott. Vedran jobb oldalt vár, Falkrün a bal szobor mögött erjeszti az állt sör bűzét. Tickwick egy először egy kincskáprázatot teremt a terem közepére, majd a Megahand varázslattal bekopog. Közös nyelven valaki kiszól:

„Kik vagytok?! Nem várunk senkit!!”
„Hoztunk új rabszolgákat” – improvizál Tickwick.
„Hányan vagytok?” – Kérdi az ismeretlen hangja gyanakvóan.
Némi tétovázás után bekiabál Falkrün:
„Ketten, plusz húsz rabszolga!”
Ám, sajnos ez nem mutatkozik elég megnyerőnek. Következőnek ez hallatszik az ajtó mögül:
„Figyelmeztessétek a többieket, betolakodóink vannak!”



Erre csapatunkból mindenki gyorsan felhúzza magát a kötélen Errich mellé, és Falkrün pillanatnyilag rövidzárlatos logikája által baltájával szétveri az ott lehető ajtót. Itt egy folyosót meg egy lépcsőt lát, s le is ugrik az utóbbin.Shadar-Kai Witch
Ott egy békés bográcsozásból harci előkészületekbe átkelő bugbear-rel kiegészítő goblincsapatot látnak véreres szemei. A hirtelen támadásokat páratlan és böfögős bravúrral védi páncéljával, vásárolt szerencséje eszébe jut, amikor a nyilak csak úgy pattognak pajzsáról. Még másnapossága is kedvez helyzetének, amikor a bugbear tiszta erővel rácsap állkapcsára, a fejfájása már elég jelentőségteljes, hogy ez nem hozza ki sodrából. Hátulról nyilak és varázslatok zúdulnak, s gyorsan, nem Vedran-nak (aki a balkonról be-bekukucskál) köszönhetően győzedelmeskedünk.
Megbográcsozzuk a magunkét, s találunk egy kulcsot s egy varázsövet az elesetteknél. Tickwick elmegy Torrhenért abban reményben, hogy kiópiumbarlangozta magát, míg a többiek pihennek. Kinyitjuk még kulccsal az utunkban álló ajtót, s várjuk, mitévők is leszünk tova?



A Holtak Könyve – Harmadik játékalkalom

View

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.